Viaszosan csillogó bevonat nélküli, német gázlepel tok.
Eredete: e fotó beküldőjének nagymamája szedte fel a háború végóráiban, amikor a német csapatok mindenüket széthagyva igyekeztek az amerikai csapatok irányába. Nevezett katonák "nem szerettek volna" oroszokkal összefutni...
Nagymamám úgy került Németországba, hogy a lánya (édesanyám) egy alföldi város jegyzőségén dolgozott irodistaként. Az orosz front közeledtére az egész "közigazgatást" kitelepítették a Fekete-erdő környékére. Egy Bergham nevű település lett új otthonuk. (Akit érdekel a téma, olvassa el: Nyírő József "Ime az emberek!" című könyvét. A szerző ugyan máshol volt, de tapasztalatai és nagymama elbeszélései tökéletesen fedik egymást!)
Nagyanyám itt az egész menekült kolóniának főzött. Többek között tököt is. Tudni kell, hogy a németek abban az időben kizárólag állati eledelnek tekintették e kiváló étket. Nagyot néztek, amikor megtudták, hogy ez bizony asztalra kerül. Megkóstolták, szemük fennakadt... (Nagyi igen jól főzött!;-)
A menekülő katonák nyomában sok minden hevert az utak szélén. Sajnos egy - azóta elkallódott - narancs színű vajtartón kívül más - ebből a kalandból - nem maradt meg.