E kvarcok a második világháború során, egy hasra szállt bombázóból kerültek magánkézbe, majd 1945-46-ban a Rádió Felderítő Szolgálathoz – onnan pedig a kilencvenes évek végén hozzám.

A bombázók rádiósai a felszállás előtt efféle fa dobozokban kapták meg a hírváltáshoz szükséges kvarcokat. Az elstartolás idején elindítottak egy órát (vagy megnézték, mennyi az idő), majd egy, külön e célra rendszeresített füzet adatai alapján az előre leírt rendben és időpontokban sorban kicserélték a megszámozott kvarcokat.

Mivel döntően rádiócsendben repültek, a felderítők nem tudták, milyen frekvencián kell őket keresni. Ha valaki mégis „beszólt”, s azt netán fölfogták, sem mentek sokra, hiszen pár perc múlva már az egész „bagázs” más Megacikluson figyelt. Azt pedig hogy ki hol „les” az éterben, ma sem lehet megmondani, nem hogy akkor... :)

Póriasan fogalmazva: 120 darab B-17-es 8.45-kor elstartolt valahol Olaszországban. Bill (nevezzük így rádiós emberünket) 9.15-kor berakta a 352-es kvarcot – s így tett mindenki a 120 gépen. 9.38-kor a 3.456-os, majd rá hét percre a 129-es következett – és így tovább, amíg a 18 kvarc el nem fogyott. A cél fölött természetesen sűrűbben, az oda és visszaúton ritkábban cserélgették a lapokat.

A Kc Kilociklust jelent, azaz azt a frekvenciát, ahol adtak.