Gyál történetéből.
Gyál történetéből.
Eddigi éltem derekán történt….
Orvosnál voltam. Pontosabban voltunk, mert valaki volt még velem, akinek személyét mára már a homály fedi. Nem emlékszem rá, hogy ki volt az.
A gyógyszertárhoz mentünk, ki kellett váltani az orvosságot, mert eluralkodott bennem valami kórság, amitől a hideg rázott és még a közérzetem is a padlóra került.
A patikába valamiért nem lehetett bemenni, az ajtón, lévő kis ablakon fogadták a recepteket. Beállok a sorba, nem köszönök senkinek, morcos vagyok.
Közvetlen előttem egy idős úr áll, megfordul, biccent egyet a fejével, nyugtázza jöttöm. Majd felveszi mellső helyzetét. Miközben ezt teszi a mozdulata, megakad, visszakapja tekintetét, és úgy néz rám, mint ahogy rég nem látott ismerősre szokás nézni. Olyan hosszan és olyan mélyen teszi ezt, hogy kezdek zavarba jönni.Apró, kék szemei szomorúan gubbasztanak mély gödreikben, élénk színét elkoptatta már az idő. De a fénye. A szeme fénye! Tettre készen közvetíti az eleven életet. Szelíden ívelő orra alatt Hitler-bajuszt visel,fején szőrkucsma.
Nem ismerem ezt az embert, sose láttam. -Gondolom magamban.
Aztán váratlanul megszólal, mély érces hangján.
-A lövészárkok ott voltak! – mutat reszkető kezeivel a távolba.
A Körösi útra merőlegesen jobbra és balra. Balra Vecsés felé, jobbra ott az erdő alatt A Jálics kastély előtt kígyózott a mostani temető mögött egészen a Kúti tanyáig. Mindenki részt vett az ásásban katonák, munkaszolgálatosok, polgári lakosság Magyar- Német állások voltak. Több hétig állt itt a front. Aztán parancs érkezett, összevonják a csapatokat Budapestre, a főváros védelmére. Mindenkinek fel kell adnia az állásait.
Mindössze egy tucat kamerád maradt itt. Németek és egy kevés magyar baka is. Önkéntesen jelentkeztek, hogy egy kis nyúlfarknyi időt tudjanak biztosítani a visszavonulóknak.
Az itt maradtak egybegyűltek, számba vették a fegyvereket és leosztották a feladatokat.
Kell egy aknavető, valamint két katona, aki kezeli és egy irányzó.
Kell egy géppuska, valamint két fő kezelő és egy, aki a rakaszokat cipeli.
Kell egy golyószórós.
Kell két katona, aki a kézigránátokat dobálja.
Kell két géppisztolyos.
Négy puskás
Valamint kell egy fő aki a folyamatot vezényli Ennek a kezében pisztoly volt.
A maroknyi raj támadásra várva felsorakozott a lövészárokban. A szovjet ott mozgolódott már a ligetesben. Gyalogság, tengernyi ember. Aztán elérkezett az óra, megindult a támadás. A mieink gyors egymásutánban elsütötték az összes fegyvernemet, aztán láncszerűen lebomlottak és újraszerveződve álltak fel pár "tízméterrel" odébb. Majd megint tüzeltek és újból lebontották a formációt azért, hogy távolabb újra fűzzék a láncolatot a lövészárok hosszú, hosszú szakaszain fent tartva a folyamatosság látszatát.
A szovjet megtorpant, azt gondolták, hogy a jelentések tévesek és jelentős erők foglalnak még állást az árkokban. Bevetették az erdő foltokban meglapuló tüzérséget, a nehéz ágyúkkal, felmorzsolták a határt. A mieinkből három Német katona maradt életben. Ők a Jálics kastély kápolnájába vonultak vissza, tartották még magukat egy pár pillanatig aztán három rövid sorozat ugatott bele a délutánba. Számukra ott ért véget a második világháború. A fák közé vannak elhantolva, valahova, magam sem tudom már,hogy pontosan hova.
Az oroszok betörtek Gyálra, ágyúkat telepítettek a mostani mozival szemközti fás területre. Onnan lőtték a visszavonulókat. Az, az állás sokáig megmaradt, mert Budapestet is ágyúzták onnan később. Egyéb szovjet különítmények közben megdúlták a községet, akkoriban még sokkal kisebb volt a jelenlegi arculatánál......
Az öreg kerül sorra,befejezi a beszédet, átadja receptjeit, fizet elveszi az orvosságot. Félzacskónál is több pirula van most már a kezében. Lebiceg a lépcsőn, meg áll, még egyszer utoljára rám tekint.
-Papp János valamikori munkaszolgálatos volnék – Erőt, egészséget ifjú!
-Az Isten áldja meg János bácsi.- Adom vissza a köszöntést.
János bácsi történetének pontosságát nem ismerem. Egy azonban biztos, kutattam azokban az árkokban és valóban rengeteg pisztolyhoz való lőszerhüvelyt találtam. Legfőképpen a valamikori Banai tanya környékét határoló sáncokban. /ma egy multi cég zöldségfeldolgozója áll azon a területen./ „pisztoly hüvelyt” ott ahol pezsgőspalacknyi gránátok hullottak alá.
Elkeseredett harc volt.
Minthogy előtte soha, utána sem találkoztam többé ezzel a jó Öregemberrel. Papp János valamikori munkaszolgálatossal.
Jálics kastély kápolnája:
http://www.atliga.eoldal.hu/fotoalbum/regi-kepek-a-varosomrol/regi-kepek...
76.2 szovjet gránát a visszavonulás útvonaláról
http://picasaweb.google.com/zsokovach/HABORUIM#5429102589289708386
Még nem vagyok támogató tagtárs ezért szegényes az illusztráció.Na de majd Februártól :-)
Blanc001!
Küldtem privát üzenetet.
üdv.
Zsolt
Talán még olvassa valaki...Jómagam egy beszélgetés részletének voltam fültanúja a gyáli okmányirodában, és olyasmit hallottam amit eddig nem sejtettem és még sokan lehetnek így ezzel,hiszen kiszúrták a szemünket valamivel hogy eltakarják az igazságot;a Gyál-felsőn található régi szovjet emlékmű alatt-amit azóta megfosztottak a csillagtól és át is alakítottak a mai rendszer által elfogadott emlékhellyé,elmondás szerint -egy tömegsír található ami nem csak szovjet, de Magyar és Német katonákat is rejt.
Két öreg apóka beszélgetett erről,egyikük részt vett az áldozatok elföldelésében,azt mondta "egy sor tetem, egy sor mész,és ezt háromszor vagy négyszer ismételtük meg!".
Sajnos csak ennyit hallottam, és még azt hogy a dicsőséges szovjet katonák elhurcolták a fiatalabb és csinosabb nőket és anyákat, és sok férfit öltek meg a civilek közül is.
Nem új a mese csak más egy olyan ember szájából hallani aki nem a tankönyvekből idéz.
Ha valaki tud még valamit Gyálról, kérem ossza meg..
Köszönöm.
Tisztelt chopin!
Köszönöm!
Jelenleg egy történet van csak készen,az egyetlen bibi az,hogy nem ennyire konkrét,mindössze egy személyes élményem tudom vele elmesélni.Kicsit magasröptü....
de majd akinek nem tetszik nem olvessa,igaz-e? :-)
Vasrárnap feltöltöm.
Köszönettel Zsolt!
...írom ezt csak azért,hogy ne vesszen a feledés homályába,mert annál sokkal többre érdemes!
MORMOGI.Mikor olvashatunk tőled hasonló szépet?
Köszönöm Ravic!
Érdekes,hogy a veteránok egymásnak milyen könnyen megnyílnak,mig ha egy civil kérdez akkor sokszor bezárulnak a csatornák úgy ahogy egyik Tagtársunk is mondta,valamely hozzászólásában.
Hamarosan elkopnak ezek a régi öregek,figyelek rájuk és megpróbálom jegyezni amit mondanak.Mert velük együtt eltűnik egy világ,egy értékrend.És eljön az idő amikor nekünk kell átadni emberséget,tudást,apró fogásokat.Ezért nem mindegy,hogy mit tanulunk meg ifjú éveinkben.Figyelek és őrzöm amit hallok,látok még akkor is ha ez a korosztályom szemében sokszor papásnak tűnik.
üdv.
Zsolt
Nagyon jól összeszedett történet, gratula hozzá.
Én a 90-es évek közepén jártam középiskolába a szomszéd kisvárosba. Havonta kétszer - háromszor utazott a busszal két bácsika, nyilván dolgaikat mentek intézni a városba. Mikor felszálltam, mindig igyekeztem eléjük, mögéjük, melléjük üllni vagy állni, hogy hallhassam a beszédüket. Csendesen "sztorizgattak" a katonaéveikről, a Don-kanyarról, a visszavonulásról, a hadifogságról, a szökésről és hazatérésről. Olyan volt ez, mint mikor két régi osztálytárs találkozik hosszú idő után, és mivel nincs nagyon más közös témájuk, hát az iskoláról beszélgetnek. Ez tartott körülbelül két és fél évig, utánna az egyik bácsika nem jött többet a busszal. Rengeteg történetet hallottam tőlük, nyilván ez a két öreg veterán is közrejátszott abban, hogy ez lett a hobbim.
Köszönöm Chopin!
Én írtam,néha megörökítem magamnak egy két emlékemet.És néha megosztom Veletek :-)
Örülök ha teszik,elismerés ez számomra!
üdv.
Zsolt
Kedves Mormogi.Köszönöm és remélem írhatom más nevében is azt,hogy köszönjük ezt az írást.Rövid,de annál értékesebb és megható történet és kiegészítő infókkal még teljesebb.Nem tudom,te fogalmaztad-e,de nagyszerű,igazi ízes fogalmazás.Örülök,hogy van még,aki így ír.Ez érték.
Tisztelt Zaporosec!
Köszönöm elismerő szavaid!
Tisztelt Kispajtás!
Hasonló stratégiával dolgozunk, én is egyedül kutatok általában.
Na meg a gombák :-) a fenyőrizike a kedvencem.
Gyál környékén nem olyan nagy titok az,hogy hol bújnak meg a lövészárkok sokan tudják és kutatják is.Mára már csak kb. 100 m, van meg belőlük az is szakaszosan mert vagy szántó,vagy beépített terület lett.
Üdvözlettel.
Zsolt
Ez egy jól, s szépen megírt történet! Gratulálok!
2011,január.25 13.00
Tisztelt MORMOGI:
Megakadt a szemem ezen a cikken és nem tudtam abba hagyni még végig nem olvastam.
SZERENCSÉS LEGÉNY gondoltam magamba.Csak ugy valaki megmondja,hogy holvoltak a
lövészárkok és a védelmivonal Ebbe a "szakmába" a harcok helyeinek ismerete ez
elsödleges ha valaki megmondja az Főnyeremény .Ehhez már csak egy jó fémkereső kel
és egy áso és jó erő és szerencse.
Én magányosan végzem a "harctér" kutatást ,/gombázás közbe/elsö a lövész gödrök
árkok felderitése csak ezután jöhet az őzlábgomba keresés. Bizonyos helyeken
már jol mágtalátam a német és orosz védö álásokat ezek szerintem érintetlenek.
Sokat kellett mennem még ezeket a helyeket m felderitettem
A megtalált kilött lövedék valoszinü egy orosz 46,2mm páncéltőrö lövedéke igen
kiválló ágyú volt, a német hadsereg ezeket a pct.lövegeket használta.
a kilőtt lővedékek kezdősebessége miatt a páncélátütö hatása nagy volt.
Üdvözlettel:KIspajtás