Gyál történetéből.

Eddigi éltem derekán történt….

Orvosnál voltam. Pontosabban voltunk, mert valaki volt még velem, akinek személyét mára már a homály fedi. Nem emlékszem rá, hogy ki volt az.
A gyógyszertárhoz mentünk, ki kellett váltani az orvosságot, mert eluralkodott bennem valami kórság, amitől a hideg rázott és még a közérzetem is a padlóra került.
A patikába valamiért nem lehetett bemenni, az ajtón, lévő kis ablakon fogadták a recepteket. Beállok a sorba, nem köszönök senkinek, morcos vagyok.
Közvetlen előttem egy idős úr áll, megfordul, biccent egyet a fejével, nyugtázza jöttöm. Majd felveszi mellső helyzetét. Miközben ezt teszi a mozdulata, megakad, visszakapja tekintetét, és úgy néz rám, mint ahogy rég nem látott ismerősre szokás nézni. Olyan hosszan és olyan mélyen teszi ezt, hogy kezdek zavarba jönni.Apró, kék szemei szomorúan gubbasztanak mély gödreikben, élénk színét elkoptatta már az idő. De a fénye. A szeme fénye! Tettre készen közvetíti az eleven életet. Szelíden ívelő orra alatt Hitler-bajuszt visel,fején szőrkucsma.
Nem ismerem ezt az embert, sose láttam. -Gondolom magamban.
Aztán váratlanul megszólal, mély érces hangján.
-A lövészárkok ott voltak! – mutat reszkető kezeivel a távolba.
A Körösi útra merőlegesen jobbra és balra. Balra Vecsés felé, jobbra ott az erdő alatt A Jálics kastély előtt kígyózott a mostani temető mögött egészen a Kúti tanyáig. Mindenki részt vett az ásásban katonák, munkaszolgálatosok, polgári lakosság Magyar- Német állások voltak. Több hétig állt itt a front. Aztán parancs érkezett, összevonják a csapatokat Budapestre, a főváros védelmére. Mindenkinek fel kell adnia az állásait.
Mindössze egy tucat kamerád maradt itt. Németek és egy kevés magyar baka is. Önkéntesen jelentkeztek, hogy egy kis nyúlfarknyi időt tudjanak biztosítani a visszavonulóknak.
Az itt maradtak egybegyűltek, számba vették a fegyvereket és leosztották a feladatokat.
Kell egy aknavető, valamint két katona, aki kezeli és egy irányzó.
Kell egy géppuska, valamint két fő kezelő és egy, aki a rakaszokat cipeli.
Kell egy golyószórós.
Kell két katona, aki a kézigránátokat dobálja.
Kell két géppisztolyos.
Négy puskás
Valamint kell egy fő aki a folyamatot vezényli Ennek a kezében pisztoly volt.
A maroknyi raj támadásra várva felsorakozott a lövészárokban. A szovjet ott mozgolódott már a ligetesben. Gyalogság, tengernyi ember. Aztán elérkezett az óra, megindult a támadás. A mieink gyors egymásutánban elsütötték az összes fegyvernemet, aztán láncszerűen lebomlottak és újraszerveződve álltak fel pár "tízméterrel" odébb. Majd megint tüzeltek és újból lebontották a formációt azért, hogy távolabb újra fűzzék a láncolatot a lövészárok hosszú, hosszú szakaszain fent tartva a folyamatosság látszatát.
A szovjet megtorpant, azt gondolták, hogy a jelentések tévesek és jelentős erők foglalnak még állást az árkokban. Bevetették az erdő foltokban meglapuló tüzérséget, a nehéz ágyúkkal, felmorzsolták a határt. A mieinkből három Német katona maradt életben. Ők a Jálics kastély kápolnájába vonultak vissza, tartották még magukat egy pár pillanatig aztán három rövid sorozat ugatott bele a délutánba. Számukra ott ért véget a második világháború. A fák közé vannak elhantolva, valahova, magam sem tudom már,hogy pontosan hova.
Az oroszok betörtek Gyálra, ágyúkat telepítettek a mostani mozival szemközti fás területre. Onnan lőtték a visszavonulókat. Az, az állás sokáig megmaradt, mert Budapestet is ágyúzták onnan később. Egyéb szovjet különítmények közben megdúlták a községet, akkoriban még sokkal kisebb volt a jelenlegi arculatánál......
Az öreg kerül sorra,befejezi a beszédet, átadja receptjeit, fizet elveszi az orvosságot. Félzacskónál is több pirula van most már a kezében. Lebiceg a lépcsőn, meg áll, még egyszer utoljára rám tekint.
-Papp János valamikori munkaszolgálatos volnék – Erőt, egészséget ifjú!
-Az Isten áldja meg János bácsi.- Adom vissza a köszöntést.

János bácsi történetének pontosságát nem ismerem. Egy azonban biztos, kutattam azokban az árkokban és valóban rengeteg pisztolyhoz való lőszerhüvelyt találtam. Legfőképpen a valamikori Banai tanya környékét határoló sáncokban. /ma egy multi cég zöldségfeldolgozója áll azon a területen./ „pisztoly hüvelyt” ott ahol pezsgőspalacknyi gránátok hullottak alá.
Elkeseredett harc volt.

Minthogy előtte soha, utána sem találkoztam többé ezzel a jó Öregemberrel. Papp János valamikori munkaszolgálatossal.

Jálics kastély kápolnája:

http://www.atliga.eoldal.hu/fotoalbum/regi-kepek-a-varosomrol/regi-kepek...

76.2 szovjet gránát a visszavonulás útvonaláról

http://picasaweb.google.com/zsokovach/HABORUIM#5429102589289708386

Még nem vagyok támogató tagtárs ezért szegényes az illusztráció.Na de majd Februártól :-)