Acélszálas antennát rengeteget forrasztottam, acéllemezen soha. Este megpróbálom kifotózni, mit művel a meleg a rézlemezzel. Elhiszem (!), hogy nem bántja a festéket, csak nem tudom elképzelni.

Köszönjük, kedves vwbalazs.

Sziasztok

Kipróbáltam a festett fémen való forrasztást. 1mm-es festett vaslemezt egy kb4*4mm-es helyen levakartam, egy hagyományos 200W-os Weller pákával és cin huzal segítségével folyasztószer használata nélkül, egy kb fél perces melegítést követően a cin megszaladt rajta. A festésnek meg sem kottyant ez a kis melegítés. Majd egy rézlapot ráhelyezve és felülről melegítve szintén a pákával egy biztos kötés jött létre, melyet utána feszegetéssel sem sikerült letörnöm.
Ez az eljárás létezett már előbb is mint a negyvenes évek ugyanis az autók karosszériáinak hézagait íly módon töltötték fel, pákával ill. lánggal melegítve.
Ha valaki nem hiszi el próbálja ki.
Esetleg a hétvégén tudok róluk képet feltenni.

Szerintem a megoldás egyszerűbb lesz, mint gondolnánk.
Nem a mai kor technikai megoldásaiból kellene kiindulni, hanem az akkori, 40-es évek technikai megoldásait, lehetőségeit megvizsgálni. Ahogyan Attila is írta.
Én személy szerint nagyon kíváncsi lennék egy idősebb szakember véleményére.
Például az ólom akkoriban történő alkalmazásával kapcsolatban.

Üdv: Demeter

http://demeterweb.mindenkilapja.hu

Üdv mindenkinek!

Én is lemértem a nálam lévő határvadász kürtöt. Egy 4,5 X 4 cm-es téglalap alapon elfér. A kürt jobb felső csücske és az alsó bojt legtávolabbi pontja között mért távolság 5,2 cm. Kérdés, hogy egyedi vagy szabvány méretben készültek a jelvények.

charles

Amennyiben nekem kellene megoldani a jelvény rögzítést, így csinálnám:
- rögzítési pontoknál fém tisztára pucolnám a sisakot, próbálnám valami módon érdesíteni
- a lehető legkisebb felület melegítésével felvinném a forrasz anyagot, amiben valamilyen
_huzaldarabot rögzítenék
- kihűlés után átfesteném az igénybe vett részt, akár az egész sisakot
- száradás után a kiálló huzal darabokkal rögzíteném a jelvényt

Csináltam néhány közelit és lemértem a két kiemelkedés között lévő távolságot. Ez 5.5 cm.
A fölső dudor puha fém, ólomnak tűnik, még körömmel is meg lehet karcolni. Alul mintha egy ólommal körülvett keményebb, fényesebb fémkocka lenne körbeágyazva. Pirossal nagyjából bejelöltem az eredeti, gyári tábori zöld festék látható határait. Természetesen azt nem lehet megmondani, hogy a két fémkupac alatt milyen a felület. Az egyenetlenségekben látható a kissé spenótzöld Tildy festék maradéka ill. a szellőző karikák körül ugyanúgy megmaradt. Az alsó dudor közepén az ólomból szigetszerűen kiemelkedő fémdarab fölső szélén kissé barnább, rozsdásabb az acélfelület. Nem tudom, hogy ez megfelelhet-e hőhatásnak de nekem gyanus. A belső oldalon az alsó foltnak megfelelően szintén barnás, rozsdásabb folt látható a háborús zöld színben. Ez szintén nem tűnik véletlennek. A fölsőnek megfelelő ellen oldal nem látható mert fedi a béléskeret illetve a Tildy szín. Jobb géppel is megpróbálok közeli képeket készíteni.

Alsó:
http://s5.postimage.org/pmmd9pu13/S4030003.jpg

Fölső:
http://s5.postimage.org/shzggky13/S4030002.jpg

Először is leszögezném, hogy a sisakokhoz én sem értek.

Rádiós okfejtése teljesen helyénvaló. Aki forrasztott már "nagyobb" dolgot, az tudja, hogy a hőhatás bizony nyomot hagy, sőt a festék végképp nem megengedett. Forrasztópákaként én nem elektromos pákát használnék ilyen felületnél a háborús időkben, (esetlegesen tábori körülmények között), hanem olyat, mint a bádogosok is használnak (nem véletlenül), ilyet:

http://elektrotanya.com/files/forum/2011/10/paka.JPG

ami tüzi melegítésű. A forrasztandó felületet mondjuk benzinlámpával lehetne megmelegíteni. De bárhogy is csinálták egyszerűen esélytelen, hogy ne barmolják össze rendesen a környező felületet, amit újra kéne festeni, de ennek nyoma nincs, és a jelvény alatti felület is kimaradna. Mindezek miatt ez szerintem NEM FORRASZTÁS nyoma. Felmerül a kérdés, akkor mi? Kár volt a Tildy színt leszedni, akkor jobban kiderülne az igazság, de szerintem jóval a háború után játszásiból, vagy hülyéskedés, jelmezbál stb.. okból valaki RAGASZTOTT oda valamit a közelmúlt csodaszereivel (epokitt, folyékony fém ragasztó és társai) Na ezért nincs hőhatás, ezért nincs festési probléma és ezért írjuk tele a többedik oldalt a kommentekkel. :)

A tévedés jogát fenntartom! Mint írtam nem értek hozzá, csak egy vélemény......

Szervusztok!

Két kérdés bennem is megfogalmazódott.

Vajon akkor ismerték az egyik legjobb folyasztó szert, a cinkklorid-ot?

Hány Celsius-fokon égették rá a festéket a sisakra?

Szervusztok!

A TBK vezeték acélszálas, ónnal forrasztjuk.
De nem az anyag a lényeg, hanem a hő. Az, akár mivel is csinálják, elengedhetetlen.
A tiszta felület dettó.
A kérdés, mikorra datálható a sisak? Milyen a festése?
Ha utólagos a festés, miért nincs a forraszanyagon?
Ha előzetesen festett, miért nem változott el közvetlenül mellette?
Nem értek a sisakokhoz, de ez elgondolkodtat.

73!

Miklós

Korántsem biztos, hogy ón a kérdéses fém. Ilyesmihez viszont én nem értek, nem tudnám megmondani, hogy hogyan, mi módon, milyen anyagok felhasználásával és milyen technikai feltételek mellett oldható meg a dolog ma ill. a 40-es években. A kérdések megválaszolása szép, multidiszciplináris feladat.

Köszönöm Attila!
Én is ezt a képet vadásztam. :-)
Rádiós kolléga okfejtése jó, és egyet értek vele, ha műszerész szemmel nézzük az esetet.
Én is RTV műszerészként kezdtem. A seregben is lokátor műszerész voltam VP-02-es komplexumon.
De, itt egy különleges forrasztásról van szó, amikor nem rézről, és ónról, hanem acélról és valami, lágy forrasztó anyagról beszélünk. Tehát nem biztos, hogy az elektronikában használt, és bevált módszert alkalmazták.
Ebből kiindulva, csak találgathatunk addig, amíg valaki megismétli a forrasztást némi kísérletezgetés után.
Ezt hívják kísérleti régészetnek. :-))
Viccet félre téve szerintem egy bádogossal, vagy egy acél forrasztásában jártas szakemberrel kellene "megszakérteni" az esetet.
Ha én csinálnám a forrasztást, a fém tisztításához savat használnák (már volt rá példa), azután jönne a gyanta, Minimum 300W-os kerámia betétes (bádogos) forrasztó páka, és gyantás ónszál. A sisakot forrasztás előtt felmelegíteném. Például egy augusztusi napon, délben, egy órára kitenném a napra. Amikor már alig bírnám megfogni, mert már "sütne" a sisakharang, na akkor kezdeném a műveletet.
Persze ezt ki kellene próbálni.

Üdv: Demeter

http://demeterweb.mindenkilapja.hu

http://files.blogter.hu/user_files/147251/sisak1.gif

megvan a kép a repróról...

Charles, szó sincs tízezres tételről, legfeljebb pár ezres nagyságrend azok száma, akik jogosultak voltak viselni.
Az, hogy ténylegesen hány sisakot szereltek fel megint más kérdés, de érzésem szerint kár lenne elbagatellizálni ezt a dolgot.
Nem mellesleg kikötik, hogy a kincstár javára nem róható fel költség az átalakításokkal kapcsolatban, hovatovább, a tisztek saját zsebükből kellett, hogy állják az esetlegesen felmerülő költséget.

Okw! Sajnos sok kép tűnt úgy el az oldalról, hogy senki nem törölte, hanem elveszett költözéskor, vagy valamikor. Ilyen az informatika. :(

Üdv!

Kedves okw! Köszönöm a képet, ezek szerint valóban létezett ilyen sisak, amire felerősítették a kürtöt! Nem csak későbbi reprókon fordul elő a kürt.

Rádiós hozzászólása mindenképpen figyelmet érdemel, hiszen tényleg nem lehetett csak úgy, "kókány" módon odaforrasztani a kürtöt, mert akkor az első koccanás hatására leesett volna.

Véleményem szerint azért a kürt sisakra forrasztása nem lehetett általános dolog az utasítások és az irodalom ellenére sem. Már csak azért sem, mert tízezres tételben fölösleges energiákat vont volna el fontosabb dolgoktól háborús időkben. A fronton pedig nem biztos, hogy előnyt jelentett a sisakon egy esetlegesen csillogó, réz kürt. Praktikus oka sem nagyon lehetett, tehát inkább kisszériás, diszelgő vagy különleges alkalomra használt sisakokra kerülhetett fel a határvadász kürt.

charles

Sziasztok!

Nekem van egy, a falunk szélén talált M35 sisakom, a teteje szétnyílva festék nem maradt rajt sehol sem. Viszont a bal oldalán ugyan ilyen anyag maradvány van csak három helyen, a két szegecs alatt, és egy lejeb, hogy háromszöget zár be. De én úgy gondoltam hogy valamilyen fegyverből kapott találat következtében kenődött rá esetleg valamilyen repesz által. Szerintetek?
Sajnos képet csak hétvégén tudok feltölteni róla.

Mondom, én nem értek hozzá, csak elgondolkodtam az ügyön. Mondjuk azt sem tudom, miből volt a kürt?
 
Egy rohamsisak nem egy vékony ezüstözött-rezezett nyáklapcsík, az egy komolyabb vastagságú fémtömegcikk. Nem egy pillanat alatt melegszik föl, hanem idő kell neki. Ha pedig idő kell neki, akkor nem csak egy ponton forrósodik föl.
 
Amikor a 29 MHz-es helikális szűrőnk készült, azt egy milliméter vastag rézlemezekből tákoltuk össze. Belülről egy 1,5 milliméteres rézpálcát kellett hozzáforrasztani merőlegesen. A mai napig látszik rajta a hőváltozás okozta elszíneződés. Pedig az réz, azaz a sisakhoz képest puha anyag.

http://s12.postimage.org/ni8080ubh/image.jpg
Egy fotó a viselésről! Papp Ferenc zls 16. határvadász-zászlóalj

Nagyon sokáig fent volt itt Sapkajelvény tagtárs határvadász sisakja kürttel, de úgy látszik az sem volt fontos és valaki törölte!

Ha festés előtt forrasztanak, akkor a kürt alatt nem lesz festék, oda nem tudnak bemázolni, ha becsurgatnak, akkor a kürtre is tapad, stb.
Ha festés után lecsiszolnak, majd forrasztanak, akkor annak nyoma lesz kívül-belül a forraztáshoz közeli festékrétegen.
 

Még egy apróság: a fémfelület jól vezeti a meleget. Egy férfiköröm méretű forrsztási felületet nem lehet tisztességesen „pisztolypákával” megcsinálni, ahhoz egy komolyabb, minimum 70-120-160 Wattos páka kell, folyamatos melegítés mellett.
Mint mondtam, a fémfelület vezeti a meleget. Ahhoz, hogy a forrasztóanyag szétfusson, tekintélyes hő kell.
 
A folyamatnak nagyjából így kellett kinéznie. Jött a mester, az előre bejelölt helyen/helyeken lecsiszolta a sisakról a festéket - s ha volt esze, kiszedte a bőr cele-kulákat belülről - jól odanyomta a lapos páka fejét, adagolta a hőközvetítésre (is) alkalmas „cint” (lévén, a levegő szigetel), netán gázlángot is igénybe vett, majd amikor az ón már szépen futott, forrasztott.
 
Az biztos, hogy a forrasztás közvetlen környékén nem maradt meg a festék. S az is biztos, ha utána festett, nem hagyta szabadon a cinfelületet, hanem lekente azt is. Ha másért nem, hát azért, mert ronda.

Üdvözletem!
 
Nézzük ezt a szép sisakot, egészen pontosan annak egy kis részletét rádióamatőr szemmel. Elismerem, szokatlan, de menni fog.
 
A forrasztás lényege a fogás, a kontaktus megteremtése. Jó fogás csak akkor jön létre, ha a forrasztóanyag szépen és kellő felületen megfolyik. Megfolyni akkor tud, ha találtatik hő, szabad fémtiszta felület és némi folyasztóanyag. Ha ebből valami hibádzik, azt mi hidegforrasztásnak hívjuk - ami rideg és törik.
 
Nézzük a „fölső” esetet. Föltűnő, hogy a fordított V közepén is szép a festés. (Kétségtelenül) Én, mint gyakorló és sokat forrasztgató amatőr nehezen tudom elképzelni, hogy
 
a., csak ekkora és ilyen furcsa helyen kaparták le a festéket, és másfelé nincs nyoma
b., a keletkezett hőhatás nem változtatta el a forrasztás közvetlen közelében a színeket
c., a festékre próbáltak volna forrasztani (ami nem is marad ott)
 
Nem értek a sisakokhoz, nem tudom, mi a hamis és az igazi, de az egészen biztos, hogy ezt a főfedőt
 
a., vagy pucéran (fémtisztán) forrasztották, és utána festették
b., vagy gány munka az egész (Mondjuk ha pucéran csinálták, sem szántak rá sok időt.)
 
Nekem az jön le, hogy ez egy tipikus hidegforrasztás, olyan, amely az ide szánt tárgyat képtelen bármiféle erős igénybevételtől megóvni. Magyarán az első kis erőhatás letöri.
 
Az már csak hab a tortán, hogy ha valamit egy forrasztásból (legyen az hideg vagy meleg) (erőszakkal, véletlenül) kiveszek, annak nyoma marad az ónban. Itt én nem látok effélét.
 
Nem értek a sisakokhoz.
 
73!
 
Miklós

Sapkajelvény tagtárs majd prezentálja, ha akarja, vagy megvan neki még.

Teljesen szabályszerűen - gyakorlatilag a szabályzathoz csatolt ábrával megegyezően - van ott a vadász nagykürt forrasztásának a nyoma, melyet házilag, a csapatok fegyvermesterei végeztek. Az sisakok kürttel ellátását úgymond általános viselésre rendszeresítették, mindazok számára, akik a 46.785/Eln. oszt. - 1940. sz. kr. alapján jogosultak voltak viselni.

Számomra abszolút hihető, hogy különösebb gond nélkül rákenték a következő festékréteget a Demokratikus Honvédség idején.

Bármi is ez a sisakon, az eredeti Tildy festés alatt volt, egyszerűen ráfestettek. Épp ezért sajnálom, hogy nem tudom a tisztítás előtti állapotot prezentálni. A Tildy zöld festéknyomok még láthatóak a forrasztott felület mélyedéseiben noha ezt így képeken nyilván nehéz bemutatni.
Egy hasonló sisakot árult GP gyűjtőtárs a vaterán, szintén Tildy festéssel ha igaz:
http://gyujtemeny.vatera.hu/militaria/felszereles/35m_magyar_hatarvadasz...

Valószínűleg itt sem utólag pontozták meg a Tildy sisakot hanem még a festés előtt. Ne felejtsük el, hogy a háború után a lehető leggyorsabban, különösebb igényesség nélkül 'egységesítettek' szinte minden fellelhető sisakot. Miért izgatták volna magukat azon, hogy néhány sisakon forrasztott dudorok éktelenkednek?!
Évekkel ezelőtt egy magyar oldalon volt látható restaurált változatban egy ilyen sisak.
Megjegyzem, hogy mindent lehetőleg képekkel dokumentálni kellene. Karcsi állítólag átengedett egy ilyen sisakot valakinek, hasznos lenne ha legalább képen megmaradt volna.

http://gyujtemeny.vatera.hu/militaria/felszereles/35m_magyar_hatarvadasz...

Ha saját szememmel nem látom és nem fogom a kezemben azt a példányt, amiről már írtam, akkor én, a fő hitetlen sem hinnék ennek...de ez Ausztriában történt, relatíve potom pénzért (100 Euro) kelt el a sisak.
Véleményem szerint a kürttel ellátott sisakok valamiféle kis szériás (fronton készült) díszelgő, vagy konkrét alkalomra (szemle, felvonulás) készült példányok lehetnek, annak ellenére, hogy emlékeim szerint szabályzatban is van rajz róla.

Üdv!

Most így, éjszakai meló után hazaérve és ránézve az említett kürtre, akár az is lehetett felforrasztva a sisakra. Nem gondoltam arra, hogy esetleg két ponton történt a forrasztás, pedig az alsó nyom nagyon hasonlít a kürt két zsinórvégére:
http://www.roncskutatas.hu/node/6194

Ennek ellenére szerintem ez a sisak is inkább későbbi rekonstrukciós kísérlet alanya lehetett, mint korabeli rohamsisak. Ezt az álláspontot támogatja az is, hogy ha átalakították Tildy-sisakká, akkor biztos nem hagyták volna rajta a két forrasztásnyomot és pláne nem festettek volna rá...

Várnám a korabeli viselési fotókat, ha valaki tudna ilyent bemutatni.

charles

Üdv Charles!

Eredeti képet eddig én sem láttam, de az említett oldalon a következőket írják:
"A zászlóalj sapkán és sisakon viselt csapat jelvénye: "
Íme a link: http://hatarvadasz.hu/index22.html
Restaurált sisakot már láttam, de most nem ugrik be, hogy hol.
Még nyomozok utána, ha meglesz belinkelem a képet.

Üdv: Demeter

http://demeterweb.mindenkilapja.hu