Közeledik!!!

http://postimage.org/image/ocep3qx5t/

Tv-t csak ritkán nézek, akkor is csak foci meccseket, vagy noegr. illetve discovery.
De mindegy is lenne, mert ide mindig beszúrják az ilyen linkeket, tehát látom... :D:D
További képeket is szívesen várok a túráról.

J.Peiper:
ezt te választod meg, hogy akarsz e szembesülni vele vagy sem. -én úgy döntöttem nem akarok vele szembesülni, mert csak idegesít és kidobtam a tévét az életemből. Jobb így.
Dobjátok ki a tévét.

Pár kép a nagy emléktúráról:

http://kepfeltoltes.hu/110301/Homok_hegyi_katonasir_www.kepfeltoltes.hu_...

A Homok hegyi katonasírnál a csapat. Érdemes megfigyelni a régi vasfejfát és az újat. A régit térdig benyomta az a kidölt fa, amely brutális csonkja ott látható (épp arra teszi kék hátizsákját egy mosonmagyaróvári bajtárs).

http://kepfeltoltes.hu/110301/Nyeki_hegyi_katonasir_www.kepfeltoltes.hu_...

A Nyéki hegynél található katonasírnál a megemlékezők.

http://kepfeltoltes.hu/110301/Csucs_hegyi_katonasir_www.kepfeltoltes.hu_...

A Jobbik által felújított Csúcs hegyi katonasírnál.

http://kepfeltoltes.hu/110301/Nagykovacsi_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Nagykovácsi háborús emlékművénél. Itt egy kitörésben részt vett Waffen-SS katona visszaemlékezését idéztem, aki többedmagával a település kovácsának házába tértek be, majd likvidálták a szovjet katonákat, akik éppen a kovács feleségét és lányát erőszakolták.

http://kepfeltoltes.hu/110301/elcsapat_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Egy kép az élcsapatról, akik minden elismerést megérdemelnek. Ők Békés megyeiek, ahol nem sok hegy terem, de ennek ellenére példaértékűen meneteltek az élen.

http://kepfeltoltes.hu/110301/perbal_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Perbál hősi emlékművénél a megemelékezők tisztelgő alakzatban. Itt a Perbál határában történt megerőszakolás, majd az áldozatok karóba húzásának bestiális történetét idéztem.

http://kepfeltoltes.hu/110301/toki_kopjafa_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

A töki temetőnél található kopjafa. Itt gázolt halálra több tucat német sebesültet egy T-34-es.

http://kepfeltoltes.hu/110301/toki_szoloknel__oldalt_a_preshaz_www.kepfe...

A töki szőlőknél, bandukol a megemlékezők csapata. A kép oldalán kivehető az egyik présház (3 áll egymás mellett), amelyek oldalait kivésték a szovjetek, hogy az alant húzódó völgyet belőhessék. István bácsi szerint óriási mészárlás volt a völgyben, rengeteg kitörésben részt vevő német halottat temettek el a domboldalban.
Tökön történtekről bővebben itt:
http://www.netlabor.hu/roncskutatas/node/10430

http://kepfeltoltes.hu/110301/a_2_legorultebb_celbaero_www.kepfeltoltes....

Végül a célban, azaz a Kitörés emlékműnél, Mány határában a két elsőként futva beérkező Békés megyei bajtárs. Ez felért egy magyar virtussall a végén.

Jellemző...
Egy békés, túrázással egybekötött megemlékezést kiemeltem figyelik a titkosszolgálatok...
Ez igen, ez hírérték.
Majdhogynem bűnözőknek állítják be a megemlékezőket.
Annyira felidegesít ez a uszítás, népbutítás. És mindig ezzel kell szembesülnünk.

Nem kommentálom, mert a pol-korrektség nem bírná el.

http://www.youtube.com/watch?v=ihCKIuz0bHo

Minden kín, és szenvedés ellenére én azért ajánlom a 60-as távot! Minél jobban szenved az ember fia, vagy lánya, annál hatalmasabb érzés beérni (bekúszni, betámolyogni, bevonszolódni) a célba. Ja, és jól néz ki a felvarró :)!

A mányi túráról tegyetek majd fel képeket, legyetek szívesek.
Köszönöm

Kösz a választ! :)

Mi erősen gondolkoztunk, hogy ráhúzzunk-e még, bevállalva a +35-öt is, aztán nyert a lustaság, és az unokatesóm lábfájása. Én a bejáratott régi bakancsomban voltam (ami már a Tigrist és az Eufráteszt is látta) semmi bajom nem volt utána.:)

König! A bakancsom, meg a lában fájára egyre több helyen. Az embert nem ilyen távra tervezték. Bár pont tegnap olvastam, h az erdélyi bevonulás is igen megerőltető lehetett, mikor egy nap 60-80 km-t kellett megtenni, több napon át. Annyi különbség, hogy ők nem télen mentek, és javarészt nappal meneteltek.

Visszatérve a túrához, szerintem ínhüvely gyulladást is kaptam, de nem tudom, h a túlerőltetés, vagy a bakancsom tehet e róla. Sajnos elkövettem azt a hibát, h a lábbeli kicsit kicsi volt rám. Ez az első pár 10km-en nem gond, de később megsínylettem. Idén a hideggel nem volt baj, enyhe idő volt, hó sem volt, most inkább az egyenletlenre fagyott földutakat szidtuk, de a tavalyi porhó rosszabb volt, meg a csúszkálás.

A túra a már megszokott jó hangulatban telt. Igaz a végére rendesen elfáradt és megfogyatkozott társaság. Köszönet a rendezőknek, hogy időt és pénzt nem sajnálva megszervezték idén is a túrát.

Remélem képek mihamarabb felkerülnek az oldalra.

"majd a rendszerváltás után a sírokra felkerültek a keresztek és a feliratok."

Csak a pontosság kedvéért: a Nyéki-hegy katonasírja pont ellenkezőleg, kb. a renszerváltásig volt vascsőből készült kereszttel jelölve, melyre laposvassal fel volt erősítve az egykori honvéd acélsisakja is. (Vajon kinek a gyűjteményét gazdagíthatja...?)

Mi kínzott meg leginkább?

Én ugyanott, csak a 60-as távon indultam. Borzalmas kínok árán, de sikerült:)!

Én idén a szombati túrán ( http://kitorestura.hu/ ) voltam, egy kellemes 25 km -es menetet teljesítettünk. Jövőre is megyünk, hosszabb távra. Sár nem volt, fagyott volt a talaj.

Tavaly is megfogadtam, megteszem idén is: elég volt, jövőre tuti nem megyek. :D:D:D
Most keltem, fáj mindenem, de büszke vagyok, arra, amit elértünk. :D
Köszönöm a rendezést és az ellátást a Bajtársaknak.
Jó pihenést és regenerálódást!

A kis emléktúrán összesen 74 fő vett részt. Indulásnál a 3 fős rendőri megjelenés tisztességes, korrekt volt (bár lehet, hogy ez az épp arra járó Morvai Krisztinának volt köszönhető, aki megállt és tájékozódott a csoportot látván). A HÍR TV stábja ismét forgatott pár percet, de természetesen az elkészített riportot nem adták (adhatták) le, csak este a "kommentár nélkül" képanyagot a menet elejéről, amelyen még 55 bajtárs menetel. Csakhogy a többiek az erdei parkolónál várakoztak (a tavalyi és tavaly előtti találkozóhelyen), ezért bővült a létszám 200 méter után. Érdekességként megemlíteném, hogy eljött Sipeki Balás Lajos százados (az Egyetemi Roham zlj. egykori parancsnoka) unokahuga is, illetve a 309. számú Assissi Szt. Ferenc Cserkészcsapat ifjú tagjai is. Az esőben és cuppogó sárban menetelés ellenére egy tartalmas, emlékezetes, kegyelettel teljes emléktúrát tudhatunk magunk mögött.

A teljesítménytúrák kedvelőinek én is ajánlok egy igazi kihívást: http://kitorestura.hu/

Nem vagyok szervező, vagy ilyesmi, de tavaly elmentünk, és nagyon jó volt (legalábbis nagyon jó utólag visszagondolni rá, hogy sikerült. Akkor persze fogadkoztam h soha többé, meg szidtam magam, hogy elkezdtem:). Persze idén is megyek.).

Bár nem nekem címezett a kérés: Az ostromgyűrűbe zárt német-magyar csapatok kitörésére a szovjet haderő vezetése időben, jól felkészült. Lépcsőzetesen, lehetőleg több út, ösvény találkozásánál alakítottak ki állásokat. A csoportokban közeledő katonákat aknavető és kézifegyver tűz várta. Mivel rengeteg helyet és irányt kellett egyszerre elreteszelni, egy-egy ilyen állásban nem volt sok orosz harcos. E miatt többször is sikerült a jelentősebb, erősebb kitörő csoportoknak leküzdeni, megfutamítani a szovjet katonákat. Mindezek ellenére a kitörés felszámolása - sajnos - eredményes volt. Rengeteg halott hevert a erdőkben, kertekben. Nagyon sok elfogott német és magyar katonát a helyszínen kivégeztek. A mindenhol heverő holttesteket később a helyi lakosság, erdészek temették el. A szovjet katonák nem engedték a németek nyugvóhelyét megjelölni. Ha valaki mégis megtette, utólag szétrombolták, legázolták a sírjeleket. A megmaradt hantok így magyar honvédek testét rejtik. (A környékükön tehát - feltételezhetően - német katonák is nyugszanak.) A rendszerváltozás tájékán az ismert sírokat mind exhumálták és a fellelt maradványokat a Budakeszi határában található budaörsi német-magyar katonatemetőbe szállították. A sírok mostanában rengeteg érzelmet szabadítanak fel. Rendszeresen rongálják őket ismeretlenek. Szerencsére még rendszeresebben helyre is állítják valamennyit. Őket inkább ismerjük. Többen itt vannak velünk a Roncson. Köszönet munkájukért!

Légy szíves ha tudsz esetleg néhány szót írjál ezekről a sírokról.Mármint ha van egyáltalán adat,hogy kik és milyen körülmények között vesztették életüket ezeken a helyszíneken.
Köszönettel:Csokis,szerkesztő

Sajnos a roncson eddig nem jelenhetett meg a 2 évvel ezelőtti emléktúra sem, mert technikai problémák adódtak. Azért másolom most ide be a 2009-es beszámolót, hogy ne maradjak adósa a társaságnak.

KITÖRÉS EMLÉKTÚRA 2009

BUDAPEST – MÁNYI KITÖRÉS EMLÉKMŰ (NAGY EMLÉKTÚRA)

Idén két emléktúrával adózhattunk a Kitörésben elesett hősök emléke előtt. Sokakban felmerülhet a kérdés: miért voltak hősök ezek a katonák? – A válasz az, hogy olyan magas erkölcsi és bajtársi példát mutattak, ami örökre beírta magát a magyar történelembe. A megadás, árulás és megalkuvás helyett, a kitörést választották, amely a többszörös túlerőn való átküzdést, sokszor - szó szerint – kézitusával járó átverekedést jelentette. A katonáknak nem voltak illúzióik, hogy mi várhat rájuk fogságba esés esetén. A történelem őket igazolta, hiszen azok, akik megadták magukat, vagy egyszerűen elhurcolták az utcáról, pincéből – sokukkal a tífusz, vérhas végzett az embertelen körülményeknek köszönhetően, hiszen a szétbombázott vasútvonalak miatt, - napokon át hajtották őket gyalog. A lemaradozókat agyonlőtték. Akik ezt mégis túlélték, azokat a távoli szovjet területekre szállították marhavagonokban munkatáborokba, ahol legtöbbjükkel a fagy, vagy betegség és az embertelen bánásmód végzett.
Február 7-én, szombat este hat előtt már gyülekeztek a résztvevők a Szépjuhászné parkolójánál. A túra menetének rövid ismertetése után, kettes sorokba rendezve a fegyelmezett tömeget, örömmel fogadtuk a hírt, miszerint 139 fő jelent meg.
A menet a Pozsonyi hegy irányába, a Szakadék utcán végiggyalogolva, a házakat elhagyva egy mezőn át értünk a Vadaspark kerítéséhez. Itt nagyon sok időt elvett, amire egyesével mind a 139 ember átmászott. Az enyhe időnek köszönhetően felázott talaj mindenkinek megnehezítette az útját, a lábbelijére ragadó sár miatt. Egy régi turistaúton, - jelenleg jelöletlen úton - haladtunk tovább, amíg el nem értük az első ismeretlen katona exhumált sírhelyét, az úttól jobbra. A közelben található Sztrilich Pál Cserkészpark és Julianna Major lakóinak köszönhetően mindig van friss virág e sírhelyen. Kitörésben résztvevő katonák harci visszaemlékezését felidézve, gyertyák gyújtásával, koszorúk elhelyezésével róttuk le tiszteletünket e katonasírnál.
http://www.kepfeltoltes.hu/view/090210/legfiatalabb_megeml_kez__www.kepf...
Majd utunkat folytatva elértük a Vadaspark kerítésének másik végét, melyen átkelve balra fordulva feljutottunk a Vadasparki hegyek gerincére. Visszaemlékezésekben is olvasható, hogy a kitörésben részt vevő harccsoportok gyakran a hegygerincen haladtak, így idejében észlelték a repülőket, amelyek vagy kegyes élelmet, utánpótlást ejtőernyőn dobott le - vagy azokat az ellenséges gépeket, - amelyek golyózápora elől még időben fedezékbe húzódhattak. A kitörők ellen hajtóvadászatot indító szovjet csapatok sem tudtak így meglepetést okozni, mivel csakis oldalról közelíthették meg a kitörőket, akik fentről időben észrevették őket.
A hegygerincen haladva hamarosan a Nagy-sziklafal felett található hármas katonasírhoz értünk, ahol már tisztássá szélesedik a hegytető. Itt is leróttuk kegyeletünket egy perces néma vigyázzállással, koszorúinkkal és emlékmécseseinkkel, valamint Kokovay Gyula - egykori Egyetemi Rohamzászlóalj katonájának, az ostromgyűrűn sikeresen áttörők egyikének – visszaemlékezése hangzott el, ami minden bizonnyal itt, vagy a közelben történt. A továbbiakban két részre tagolódott a csapat - egy lassabban haladó és egy tempósabb csoportra – melyhez a besorolást mindenki maga dönthette el, az eddig teljesített túra alapján.
Innen a Fekete hegyeken át haladtunk, de az erdészeti munkálatok és új utak kialakítása miatt nem lehetett pontosan tájékozódni, ezért a „gyorsabb” csapat eltévedt, amely egy órás tévelygés után megtalálta a helyes utat. Időhiány miatt Páty felé folytattuk utunkat, de ez az út már végig aszfaltozott volt, amely a lábakat jobban megviselte. Zsámbék távoli fényei sehogy nem akartak közelebb kerülni, ezért az elcsigázott társaságnak a telefonokról lejátszott indulók adtak új erőt. Csodás volt hallani az egy ütemre menetelő bakancsok hangját. Zsámbékon már többen a végsőkig kimerülve értek be, de a fiatal résztvevők megmutatták, hogy milyen a magyar virtus. Egyszerre, futva szelték át Zsámbék utcáit. A Mány felé vezető út bal oldalán található Kitörés emlékműnél azonban több rendőrségi gépkocsi várakozott. Mint kiderült, Mányon roma bál zajlott – ezért biztosították a helyszínt, nehogy betévedjünk Mányra – nem mintha erre lett volna kedvünk, vagy erőnk. Az emléktúrán kimerült, fájdalmaik miatt a túrát folytatni nem tudókat folyamatosan szállította vissza a fővárosba az egyik gépkocsi.
Ez idő alatt, a lassabban haladó csoport a Telki és Budajenő felett húzódó hegyeken át, rendben elérte Perbált, majd ott két részre vált a társaság. Az egyik a szántóföldeken, toronyiránt haladt, a másik az aszfalt utat választotta továbbra is Mány felé. Végül bérelt busszal mentünk a második csoport elé, hogy időben megkezdhessük a megemlékezést az emlékműnél együtt. Megtörtént az utolsó létszámellenőrzés, melynél 122 főt számoltunk össze. Majd alakzatban, fegyelmezett katonás főhajtás következett az emlékműnél, hőseink helytállása előtt. Kokovay Gyula visszaemlékezését idéztük fel, aki egy harccsoportban itt érte el a saját vonalakat, melynek emlékére állították az emlékművet épp ide. A gyertyák és koszorúk elhelyezése után Rádiós tagtársunk önzetlen segítségével kiosztásra kerültek a korabeli bélyeggel, tábori pecséttel ellátott emléklapok. Közben meleg teával olthattuk szomjunkat, illetve zsíros kenyérrel csillapíthattuk éhségünket.
http://www.kepfeltoltes.hu/view/090210/alakzatban_a_v_g_n_www.kepfeltolt...

http://www.kepfeltoltes.hu/view/090210/kit_r_s_eml_km__www.kepfeltoltes....

Az emléktúráról a résztvevők legtöbbje a bérelt busszal, illetve a rokonaik, ismerőseik odarendelt gépkocsijaival hagyták el a helyszínt. Érdemes megemlíteni, hogy a túra legfiatalabb résztvevője egy tíz éves kislány, míg a legidősebb egy hetvennégy éves úr volt.
5 KM-ES KITÖRÉS EMLÉKTÚRA (KIS EMLÉKTÚRA)
A találkozóhelytől rendezők irányították a megjelenteket a Görgényi út végén található kis erdei parkolóba, ahol Géza barátommal (a roncson: Sir_khan) egy kis bemutatóval kedveskedtünk. A szakadó hóesésben érdekes és ritka tárgyakat tekinthettek meg a résztvevők, melyekről részletes ismertetést, illetve kérdéseikre kimerítő választ kaptak. Az emléktúra a tavalyival azonos útvonalon indult, melynek során a Budai hegyekben fellelhető katonasírokat kerestük fel. A kettes sorba rendeződés, majd a létszám megállapítása után – 71 fő -, nekivágtunk a Homok hegynek (340 m), ahol az első katonasír található. A tervezett útvonal szinte egy az egyben az előző években rendezett túrákkal megegyező volt. Az egykori légvédelmi állás és egyben útelágazás közelében található katonasírnál az emlékmécsesek és koszorúk elhelyezése mellett Garád Róbert egykori rohamtüzér visszaemlékezése hangzott el, aki itt, a Törökvészi út legvégén érte el az erdőt a legendás Bill apóval (Billnitzer Ernő altábornagy, a rohamtüzérek legendás parancsnoka). Majd egy perces néma főhajtással adóztunk az elesettek emléke előtt. Döbbenettel vettük észre, hogy a katonasír műanyag táblácskáját valakik barbár módon megrongálták, egy darabot kitörtek belőle. Az út folytatása előtt, megtekintettük az erdei út túloldalán látható légvédelmi állás nyomait, illetve a lőszerek raktározására kialakított kőből épített kis helyiséget.

Innen meredeken balra felkanyarodtunk a sárga jelzésen a Nyéki hegyre (334 m), majd a tetejéről lefelé, majd a négyirányú útkereszteződéstől nem messze a második katonasírhoz értünk. A katonasírok erdei utak, ösvények találkozásánál vannak, mert itt ásták be magukat a szovjetek és lepték meg a kitörőket. Az erdészek a magyar katonák nyughelyét kövekkel, faágakkal jelölték meg, majd a rendszerváltás után a sírokra felkerültek a keresztek és a feliratok. A földi maradványokat a Vitézi Rend a budaörsi katonatemetőbe szállíttatta. A német és orosz katonák a mai napig jeltelen sírokban fekszenek. Itt is leróttuk kegyeletünket, a gyertyák és koszorúk elhelyezése után folytattuk utunkat a Hűvösvölgy felé.
A harmadik exhumált katonasírhoz a hűvösvölgyi busz- és villamos végállomások mellett elhaladva értünk. A mécsesek és koszorúk elhelyezését követően itt is egy perces néma vigyázzállással adóztunk az elesett hősök példamutatása előtt.
Ezután folytattuk utunkat a Kis-hárshegy felé, át a Nagykovácsi úton, végig meredek, kanyargós úton felfelé haladva. A gyermekvasút sínpárjáról balra lekanyarodva a Széher utca irányába fordultunk, majd az erdő szélénél befordultunk egy erdei kis ösvényre, amely a "Négy katona sírjához" vezet. Itt a sírhely nehéz megtalálásáról, elhanyagolt állapotáról, majd felújításának történetéről hallhattak előadást a megemlékezők. Érdekességként még a Szépjuhászné felé haladva, ismeretlen betongyűrűk félig betemetett maradványait tekintettük meg az erdőben, amelyek vízelvezetőként, szellőzőként, esetleg bunker lejáratokként üzemeltek valaha. A Szépjuhászné megállóhoz érve köszönetet mondtunk a megjelenteknek, külön kiemelve azt a pár svéd és finn fiatalt, akik megtisztelték érdeklődésükkel az emléktúrát. Szerencsére egy kint élő magyar bajtárs folyamatosan lefordította anyanyelvükre a túrán elhangzottakat. Összegzésként elmondható, hogy az idei emléktúrákon ismét részvételi rekord dőlt meg, hiszen a nagy-, illetve a kis emléktúrán résztvevők összlétszáma meghaladta a kétszáz főt! Mindkét túrán csak a rendezők és egy-két bajtárs vett részt, tehát megállapítható, hogy átfedés nem volt. Végül hadd köszönjem meg valamennyi résztvevőnek, hogy eljött, illetve Rádiós és Géza tagtársak önzetlen segítségét! Remélem, jövőre ismét találkozunk!

Képek a régebbi túrákról:
2009: http://kep.tar.hu/odin88/50625432#2
2008: http://kep.tar.hu/odin88/50555339#2

Én is nagyon várom már.
Nekem tetszett tavaly, hogy hóban nyomtuk le a távot, igaz, fárasztóbb volt, de szebb!

Húúú de vártam már ezt a hírt, tavaly nagyon tetszett a túra, idén is szeretnék részt venni rajta. Jó ötletnek tartom a rövidebb és hosszabb táv ilyetén szétválasztását.
Kíváncsi vagyok, hogy idén milyen idő lesz, hisz egy éve, igencsak autentikus időjárási körülmények között túrázhattunk.

Üdvözlettel :

AchtungPanzer

Elsőként a Nyéki hegyre (334 m) indul az emléktúra, egy jelöletlen, de tágas, ismert túristaúton. Egy négyirányú útkereszteződés közelében, attól nem messze az első katonasír található. Innen meredeken felkanyarodtunk a sárga túristajelzésen a Homok hegynek (340 m), ahol a második katonasír található. Az egykori légvédelmi állás és egyben útelágazás közelében található katonasírnál Garád Róbert egykori rohamtűzér visszaemlékezésését idézzük fel, aki itt a közelben a Törökvészi út legvégén érték el az erdőt a legendás Bill apóval (Billnitzer Ernő altábornagyról van szó, aki példamutató bátorságával, közvetlenségével kiemelkedett a Budapestet védő parancsnokok közül). Innen a Vitorlázó réten át a Csúcs hegyi katonasírig megyünk, ahol az eddigi faágokból font sírkeresztet egy szép, faragott sírkereszt váltja majd fel, amelyet együtt állítunk fel. Tehát a nagy emléktúrán a Budai hegyekben mindössze ezt a három katonasírt látogatjuk meg a túra során, majd legközelebb már csak a Tök község melletti borospincéknél találhtó katonasírt érintjük. Végül a Mány és Zsámbék közti Kitörés emlékműnél zárjuk ünnepélyesen az emléktúrát.
A katonasíroknál egy perces néma főhajtással adózunk az elesettek emléke előtt az emlékmécsesek és koszorúk elhelyezése mellett .

Megkérlek tudnál küldeni egy térképet hol lesznek a hosszú túra megemlékezés pontjai? Tervezett érkezési időpontok is jól jönnének, lehet másokat is érdekelne...

üdv
8