Kedves Tagtársak! Kedves NDI, kalóz14, Priller, Podva, WIII, Malaja!

Megrendülten közlöm, hogy az alábbi cikk főszereplője 2007. január 3.-án rövid fájdalmas betegség után elhunyt.

http://www.netlabor.hu/roncskutatas/node/8546

Sajnos, roncskutató szempontból nem volt ideális partner. Számára a múlt - benne a Második Világháborúval - lezárt, hátrahagyott, befejezett volt. Amikor közöltem vele, hogy történetét feltettem erre az oldalra és kértem egészítse ki, nem sokat tudtam belőle kihúzni. Próbáltam az alakulatának nevét, számát elkérni. Nem emlékezett (vagy nem akart emlékezni) rá. Kérdésemre: valami kisebb egység volt? Annyit válaszolt, hogy dehogy! Nagy felhajtás volt, induláskor még egy miniszteri szemle is lezajlott. Az, hogy fogságból visszatértekor a Monostori Erődben szabályosan fogva tartották őket a "kazamatákban", az is csak véletlenül derült ki. (Ávós szerű alakok naphosszat vallatták őket, mondanák el önként, mit követtek el.)

Apámról például valaki elterjesztette, hogy 1944 nyarán Debrecenben csendőr hadnagyi egyenruhában grasszált és intézkedett. Azért elég egyértelmű volt, hogy egy frissen érettségizett fiatalembert ritkán "neveznek ki" csendőrtisztté, mégis időbe telt amíg a dolog tisztázódott.  Apám tehát roncskutató szempontból nem sok támpontot adott. Ő inkább leszármazottai, unokái jövőjéért aggódott, a gyerekek előmenetele, sorsuk iránti figyelem töltötte ki beszélgetéseinket. Rendkívüli képességgel elemzett politikai, gazdasági helyzetet. Éleslátására elég egyetlen példát hoznom: 1959-ben (!) közölte velem: " Te talán még nem, de a gyerekeid egész biztosan az Európai Egyesült Államokban fognak élni. Talán másként fogják hívni, de egyébként teljesen biztos lehetsz ebben!" Leírom még egyszer az évszámot: 1959.

Bár ez egy hangsúlyozottan politika mentes oldal, mégis be kell számolnom róla: Apám a nyolcvanadik születésnapján lépett be egy pártba. Azt mondta, most nem a keletről fenyegető katonai, hanem másfelől érkező gazdasági veszély érződik. Tagfelvételi kérelmében megírta: magas koromnál és rossz egészségi állapotomnál fogva nem tudok részt venni a párt munkájában, de úgy éreztem ezekben az időkben feltétlenül bizonyságát kell adnom (magamnak és másoknak) a szigorú állásfoglalásnak. Ekkor már halálos beteg volt. Orvosai szerint bármelyik nap meghalhatott volna. Mégis, még több mint négy évig köztünk volt, és a személyes példamutatás ideje lejárván, kemény de nem szeretet nélküli szavakkal irányította, bírálta családja életét. Egészen a tegnapig.

Illyés Gyulával zárom soraimat: "Hullj pajzsnak holtan is megszabdalt honodra."