Véletlenül tévedtem az Oldalra, mint bizonyára szinte mindenki. Ami azonnal megfogott, az a tárgyak és a történelem kapcsolata emberi sorsokon keresztül. Mára már úgy látom, a Roncs úgy működik, mintha egymás melletti független témakörök futnának. A Kitüntetésazonosító, a Detektoros, a Restaurátor, a Gyűjtő, a Makettező. Valahogy a Roncskutató, mintha kiveszőben volna.

Igaz, ez a rész igényli a legtöbb ismeretet. Példa: Öreg bácsi elmondása alapján detektoros keresgélés a mezőn, pár repalkatész feltárása, adattábla alapján kutakodás adatbázisokban. Beazonosítás, a lezuhant járgányról (esetleg pilótájáról) kép(ek). A maradványok, alkatrészek állagmegóvása-restaurálása. Megfelelő írásos és fotóanyaggal kiállítás és/vagy internetes megjelenés. Esetleges túlélők megkeresése. Nagyjából erre mondható el, hogy roncskutatás. Ezzel szemben: vettem osztrák börzén, ugye milyen klassz? (Gratulálok, nagyon drága, nagyon ritka stb.) Most ne is szóljak a "holérdemesásni" és a "mennyitérhetez", meg a "szerintetekezvalódivagyhamisítvány" beszólásokról. A fenti példával két gond van. Az egyik, hogy egyszerűbb a lepucolt tárgyat az íróasztalunkra kitenni (és bezsebelni az ismerősök, barátok elismerését), mint adat halmazokat átrágni, esetleg külső segítség igénybevételével. Idő és pénz.

A másik gond nagyobb. Egyre kevesebb a szemtanú. Apám most halt meg 2007. januárban. Ffrissen érettségizve "csípte meg" még a Háború utolsó hét hónapját. 84 éves lett volna a nyáron. Halála szolgáltatta az apropót ehhez a cikkhez. Valamennyi igazi roncskutatót fenyegeti a kortárs szemtanúk fogyatkozása. Találtam egy autóroncsot az erdőben.

Festése alapján gyanús, hogy katonai. Kialakítása révén harmincas évek terméke. A környéken csupa vadonatúj építésű lakóház. Egyetlen régi épület volt a közelben. Bezörgettem, kérdem ki a legrégebben itt lakó? Előkocog egy néni, megszólítom: - Mióta tetszik itt lakni? - Ó, már nagyon-nagyon régen! 1964 óta! (Püff neki! Húsz évvel a harcok vége után költözött ide. Azért mégis próbálkozom.) - Tetszik tudni valamit az autó maradványról amott az erdőben? - Miféle autómaradvány? Na, ennyit a szemtanúmról.

(Az autóroncsot egyébként már ne keressétek! 2006 őszén valaki begyűjtötte. A privát nyomozás szerint nem az Erdészet )

Kedves Roncskutatók! Ha elmennek a régi harcosok és elfogynak a civil szemtanúk, oda a roncskutatás. Óráról órára romlanak az esélyeink! Nehezen tudjátok elképzelni? Gondoljatok bele: ismerjük az 1849-es Tápióbicskei csata idejét-helyét. Ha kimegyünk kutakodni és mondjuk  találunk egy rozsdás kardot, lesz ahhoz történet? Lesz Restaurálás, lesz Azonosítás, lesz Gyűjtemény, talán még Makett is lesz. Csak történet, az nem lesz.  A Második Világháború még nem volt olyan régen. Gyermekként naponta találtunk valamit a Kitörés útvonalán. A hatvanas évek elején bármelyik előkert kerítése mögött jó eséllyel volt még puska, pisztoly, szurony, sisak. De lőszer, kézigránát biztosan. Ma már sok az új épület, azok környékén már nem érdemes keresgélni. Az utcánkban a legrégebbi lakó a harcok után költözött oda, de még legalább (azóta exhumált) sírokról be tudott számolni. Ma próbáljon meg valaki a kitörés útvonalán érdeklődni!

Tagtársak! Mi lesz a roncskutatással?