&#8222;Varsó túl messze volt...&#8221;

2007, szeptember 19 - 19:51 | GalambosGábor

„Varsó túl messze volt...” A brit légier? lengyel repül?seinek h?si halála Madarason, 1944. szeptember 13.   A II. világháború hadi eseményei, a szemben álló er?k gigászi küzdelme, a polgári lakosság szenvedései ma már szinte mindenki számára ismertek. Sok tanulmányban, könyvben olvashatunk a hadm?veletekr?l, repül?eseményekr?l, hadszínterekr?l; szerezhetünk ismereteket jeles történészek és kutatók m?veib?l, vagy akár az egykori szerepl?k visszaemlékezéseib?l. De hogy milyen volt a háború, mikor „az ajtón kopogtatott”, beleszólva a hétköznapokba és megváltoztatva a megszokott életmódot, kevésbé ismert. Vagy az, hogy miért halnak meg katonák egy olyan ország területén, amivel hazájuk nem áll hadban; s?t több évszázados történelmi barátság, és az adott id?ben is politikai rokonszenv jellemzi a két nemzetet. Egy ilyen esemény történt hazánkban 1944. szeptember 13-án Madarason. Ezen a napon érte el a kis dél-magyarországi település lakóit a háború, ekkor vált el?ször kézzelfoghatóvá a halál és a pusztulás. 1939. szeptember 1-én Németország megtámadta Lengyelországot, majd kelet fel?l a Szovjetunió is megkezdte a lengyel területek megszállását. A h?sies ellenállás dacára a lengyel hadsereg pár hét alatt elvérzett. A kormány el?bb Romániába, Franciaországba, majd Angliába menekült, ahol Vladislav Sikorski tábornok vezetésével megalakult a lengyel emigráns kormány. A kabinet kiemelt feladata lett a támadás után szétvert és a hadifogság el?l külföldre menekült lengyel hadsereg tagjainak összegy?jtése, és a lengyelországi Honi Hadsereg (Armija Krajowa) megszervezése és ellátása. A szövetségesek sikeres olaszországi hadm?veleteinek köszönhet?en hamarosan a Brindisi melletti Campo Casale-i légitámaszpont is a szövetségesek birtokába került, így a repül?gépek repülési ideje jelent?sen lerövidült. Az els? Magyarország légterét is érint? átrepülésre 1943. december 15-16-án került sor. 1944 elején a brit királyi légier? (Royal Air Force) felállította szállítórepül?-egységét, a 334. osztályt. Az alakulat többek között az 1586. (lengyel) Flightból és a 148. angol századból állt. Mindkét egységet speciálisan átalakított Halifax és Liberator gépekkel szerelték fel, és nagy hatótávolságú szállítófeladatok elvégzésére képezték ki. Az alakulat parancsnoka Stanis?aw Król, majd 1944. júniusától Eugenius Arciuszkiewicz volt. 1944 áprilisában minden képzeletet felülmúló szállítóhadjárat vette kezdetét, összesen 41 Halifax, 16 Liberator és 1 C-47-es teljesítette sikeresen küldetését. A szállított hadianyag mennyisége is óriási volt: 522 ellátótartályt és 696 csomagot oldottak ki a lengyel légtér fölött, valamint 81 ejt?erny?s ügynököt juttattak el a kijelölt körzetekbe. Bevetéseiket veszteség nélkül teljesítették. Májusban véget ért a több mint fél évig tartó töretlen sikersorozat. A Szombathelyre, Parndorfba és Újvidékre telepített német éjszakai vadászrepül?-századok bevetései kezdték éreztetni hatásukat. A legvéresebb hónap augusztus volt. Eközben a Varsóban 1944. augusztus 1-én a Honi Hadsereg révén kitört felkelés megsegítésére a szállítógépeket szinte minden éjszaka bevetették. A harcok elkeseredettségét jól mutatja, hogy ekkor már több ledobókörzetet Varsó belvárosában jelöltek ki a Honi Hadsereg katonái. Ebben a hónapban az átrepült 63 Halifax és 20 Liberator teljesítménye kétségbeejt?en sikertelen volt. A gépek által szállított 747 tartály és 996 csomag csak mintegy 10%-a jutott el a felkel?khöz, a többi a várost ostromló SS-alakulatok birtokába került. A rengeteg bevetéssel arányosan n?ttek a veszteségek is: e hónapban 5 repül?gépet veszítettek, 22-en haltak h?si halált, 6-an fogságba estek. Szeptemberben a felkelés elvesztette kezdeti lendületét, és ez meglátszott a szállítógépek bevetésén is. Ebben a hónapban már csak 24 gép repült át, és ezek többsége ellen?rizetlenül, találomra oldotta ki szállított rakományát. A német éjszakai vadászok ezekben a napokban gy?zelmet gy?zelemre halmoztak: szeptemberben 8 szállítógépet l?ttek le Magyarország területe felett, ezek személyzetéb?l 39-en meghaltak, 17-en pedig fogságba estek. Október 2-án a h?sies ellenállás és a folyamatos légi utánpótlás ellenére a varsói felkelés elbukott. 20.000 lengyel katona mellett 200.000 polgári személy vesztette életét. A szállítógépek egészen december végéig folytatták szórványos bevetéseiket, de ezek haszna már a nullával volt egyenl?. A varsói felkelés ideje alatt 512 repül?gép startolt valamilyen rakománnyal Lengyelország felé. Közülük 259 hajtotta végre sikeresen a csomagok ledobását. A bevetések során összesen 64 repül?gép veszett el, közülük 17 Magyarország akkori 1944-es határain belül. Közülük az egyik gépnek és személyzetének tragikus történetét ismertük meg. A 44–10666 gyári számú Liberatort 1943-ban gyártották, 1944 elején került a RAF állományába. Angol száma: KH–101 B–24 J–75–CF; alakulata az 1586. Flight. A gép lengyel személyzetet és hagyomány piros GR lajstromjelzést kapott. Bázisa 1944. szeptember 13-án a Brindisi melletti Campo Casale. Ezen a napon harmadik bevetésére készült a gép és a személyzet. Úti céljuk Lengyelország, Varsó, utánpótlás a harcoló Honi Hadseregnek. A start este 19 óra 55 perckor minden probléma nélkül megtörtént. Az alakulat gépei alakzatba rendez?dtek, felvették a Varsó felé vezet? irányt, és megkezdték több órás útjukat. Közel másfél órás repülés után elérték a magyar légteret. Ekkorra már riadóztatták az Újvidéken állomásozó 8/NJG–6 állományában szolgáló Wilhelm „Wim” Johnen századost, aki Messerschmitt Bf 110 G–4 típusú éjszakai vadász repül?gépével felszállt. „Wim” számos bevetésen megedz?dött, addig 31 légi gy?zelmet magáénak tudó, tapasztalt éjszakai vadászpilóta volt. Bevetéseit segítette a Zomborba telepített német 1. rendszer? (Würzburgriese) lokátor. A lokátor személyzete ez este is sikerrel vezette ?t a kötelék közelébe. A szállítógépek felfedezése után 4000 méteren kezdte meg támadását a kiszemelt gép ellen, majd szinte a földig üldözve lel?tte. A szállítórepül? 21:15 körül részeire hullva Madaras határában zuhant le. Eddigi kutatásaink szerint a személyzet minden tagja h?si halált halt. A repül?gép törzse a Lajdi-tanya mellett zuhant le hatalmas robajjal, aminek hallatán még a szomszéd helység, Bajmok csend?r?rsének emberei is kiérkeztek biztosítani a helyszínt. Lajdi Pál és neje, akik ekkor 19 és 18 évesek voltak, a mai napig élénken emlékeznek arra az éjszakára: „Azt hittük, itt a világvége. A jószág visítva, a köt?féket elszakítva rohant ki az istállóból, s mi is kiszaladtunk a házból. Hatalmas fényességet láttunk - csak másnap tudtuk meg, hogy az egy repül? volt.” Mivel a Liberátor már a leveg?ben felrobbant, így több darabban szóródott szét a területen. A karhatalom biztosítása mellett a katonai és polgári szempontból használható tárgyakat lefoglalták és elszállították. A lengyel repül?söket a helyszínen eltemették. A következ? napokban, hetekben és hónapokban a madarasiak s?r?n kilátogattak a területre még használható fémdarabokat és háztartásaikban hasznosítható eszközöket gy?jteni. A mai napig több helybeli ?riz emléket a repül?gépb?l, amit annak idején igen jól tudott felhasználni. A korabeli és a kés?bbi sajtó nyilvánvaló módon nem közölte a részleteket, illetve a helytörténeti kutatások elmaradása miatt részletesen és pontosan senki nem ismerte a történetet. A lengyel repül?s áldozatok sorsa 1945 után a Magyarországon tartózkodó Szövetséges Ellen?rz? Bizottság (SZEB) brit katonai vezet?inek kezében volt. Nekik kellett az ország területén, a brit hadsereg szolgálatában elhunyt katonák sírjait felderíteni. A magyar községeknek, városoknak, járásoknak és vármegyéknek jelenteniük kellett, ha szövetséges katona sírjáról tudtak közigazgatási területükön. Így jutottak el a SZEB emberei Madarasra is. 1946-ban exhumálták az ott talált lengyel mártírokat, a lezuhanástól nem messze kialakított tömegsírban. A kés?bbiekben, az 1947 májusában felszentelt solymári brit központi katonai temet?be vitték ?ket. Ma is ott nyugszanak, a temet?kert 3. parcellájában, a C sorban az 1-7. számú sírhelyeken: Edmund Rygiel 25 éves (hadnagy), Bernard Weber 24 éves (tizedes), Lucjan P. Woytanowicz 24 éves (f?hadnagy), Edward Weinz 38 éves (szakaszvezet?), Edmund Zielinski 24 éves (tizedes), Boleszlaw Wawrzak 36 éves (szakaszvezet?), Roman J. Sikorski 35 éves (szakaszvezet?). A háború véget ért, és lassan minden kezdett újra „normálisan” m?ködni. Az emberek élni akartak és elfeledni a szenvedést, a pusztulást, a háborút. Lassan, de biztosan a feledés homályába merült a 63 évvel ezel?tti szeptember éjjel. A szemtanúk egyre kevesebbet meséltek gyermekeiknek, unokáiknak a „Jezernél” lezuhant gépr?l, és nem is tudták pontosan, hogy kik, hogyan, és miért haltak meg akkor. A múlt évben Jánkfalvi Zoltán: Az úti célunk Varsó! c. cikkéb?l (Aranysas VI. évfolyam 2006/3 március) szereztünk tudomást egy Madaras mellett lezuhant B-24 Liberatorról. 2007 év elején kezdtünk kutatni; el?ször a helybelieket megkérdezve, majd levéltárakban böngészve, külföldi kutatótársakkal folytatott levelezés segítségével egyre közelebb jutottunk az események megismeréséhez. A lezuhanás helyszínér?l és a falubeliekt?l is el?kerültek roncsdarabok (ezek képei már láthatók a honlapon). A felgy?lt anyaggal megkerestük a település polgármesterét, Szente Károly urat, aki lelkesen támogatta elképzelésünket az emlékm?állításról. A polgármesteri hivatal, a képvisel?testület és a falu lakóinak rendkívül segít?kész hozzáállása és anyagi áldozatvállalása tette lehet?vé, hogy szeptember 15-én megtörténhetett az esemény. Ez úton is szeretnénk megköszönni minden tagtársunknak, a kutatásban-szervezésben és az emlékm?sorban közrem?köd?knek a segítséget. Galambos Gábor – Végs? István

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Navigáció

Partnereink