<P style="margin: 0.4cm 0cm 0pt">&nbsp;</P> <P align=center><FONT size=3><FONT size=2>Magoo Károly<BR></FONT><STRONG>A LaGG-5 kiemelése</STRONG></FONT></P> <P style="margin: 0.4cm 0cm 0pt">&nbsp;</P> <P align=justify><FONT size=2>Sziasztok!<BR>Szeretnék beszámolni a kiemelésr?l és a munkák jelenlegi helyzetér?l.<BR></FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>Az ideális kiemelés munka körülményeihez jó id?t, kis mélységbe fúródott motort és minimális talajvizet kíván magának mindenki. Hétf?n reggel az id?járás jelentés nem sok jót ígért, ezért a kiemelés helyszínére tartva eldöntöttem, hogy két nap alatt végeznünk kell! Az eredeti terv szerint három napos lett volna az ásás, egy nap a lelet feldolgozás, tisztítás és egy nap a táborbontás, leletek elszállítása. El?ször ki lett jelölve a munkaterület, mely 4x4 méter volt. A munka kézi ásással kezd?dött és a gödör környékének detektorozásával. A becsapódási kráteren kívül es? részt a markoló mélyen kiásta és a leleteket ásóval és kislapáttal ástuk ki úgy, hogy a kitermelt földet, agyagot kitoltuk a markoló által ásott gödörbe. Ezzel a módszerrel nagyon gyorsan haladtunk, este 3,4 méter mélyen jártunk. Fél 10 körül ért véget az els? nap. Megyer Áron és Lérády Lajos egész nap a kiemelt darabokat tisztította, azonosította, a munkafolyamatot dokumentálta és szelvényezte a gödröt. Nem tudtak emiatt mindig a gödörben ásni, ez nagy áldozat volt a részükr?l, de így megdupláztuk a tempót: dokumentáltunk és feltártunk! Tavaly a kutató gödör kiásásánál 120-140 cm mélyen volt a talajvíz az id?járástól függ?en, most még 340 cm mélyen sem jött fel, vagyis a száraz nyár velünk volt. Este már tudtuk, hogy ha holnap nem sikerül a kiemelés, akkor az es?zés utáni magas talajvíz miatt lehet, hogy nem tudjuk kivenni a motort. Másnap reggel már a nap sem sütött, a felh?k jelezték, hogy nem sok id?nk van, ezért a módszer nem változott: kráter körbeásás markolóval, kézzel feltárás. Hamar kiderült, hogy a motor és a mögötte lév? törzs els? rész egy nagy tömböt alkot a köré tapadt agyaggal. Ekkor már el?került a katasztrófa védelem szivattyúja is, mert a talajvíz feljött. Meggyorsítva a tempót, a gödörben nem kezdtük el kibontani az agyagtól összetapadt tömböt, hanem a markoló körbe ásta 5 méter mélységig, majd a tömb oldala körbe lett faragva függ?legesen. Úgy gondoltuk, hogy a 63 év alatt kikeményedett agyag egyben tartja a motort és a ráprésel?dött darabokat. Két kötelet hurkoltunk rá és elkezdte emelni a markoló. Szerencsére els?re sikerült kiemelni fél öt körül!! Az es? már szakadt és igen hideg volt. Minden különösebb ünneplés nélkül folytatódott az agyag tömb tisztítása és a gödör vízzel borított aljának átvizsgálása detektorral. Este 6-kor végeztünk a szabadég alatti munkával és a sátorban folytatódott az apróságok feldolgozása. Ekkor volt id?nk megírni nektek az els? rövid tájékoztatót. Hideg reggelre ébredtünk és áztató es?re. Egyértelm? volt, hogy ez elmos MRE tájékoztatót és sajtó napot, de még minket is. A gátak már nem voltak járhatóak és a tábor is sártengerré vált, ezért úgy döntöttem levonulunk a terepr?l. A folyópart mentén vonultak ki els?ként a személyautók terepjáró biztosítása mellett, majd elbontottuk a tábort és teherautóra pakoltunk mindent. A múzeumban lepakoltunk, minden darabot egymás mellé. A sáros darabokat lemostuk, az elázott felszerelést fedett helyre pakoltuk. Pezsg?t bontottunk a sikerre és emlékeztünk némán a meghalt szovjet pilótára és Baksa Tomiékra. Másnap a sajtótájékoztató után folytatódott a leletek tisztítása és a felszerelés takarítása. Hétf?n kezdjük a rendszerezést.<BR>Köszönettel tartozom mindenkinek, aki a kiemelésen dolgozott, vagy támogatott minket. Egy jó csapatban dolgozhattam, ahol mindenki tudta, hogy gyorsan és hibátlanul kell dolgozni, hogy sikeres legyen a kiemelés!<BR><BR>A történeti kutatás még nem zárult le. Mindenki maga döntse el, hogy elfogadja-e a felvetésünket, vagy sem. <BR>Punka György fordításában közre adom Heinz Ewald légi harc leírásának részletét:<BR>Az egyik reggel Lipfert százados kísér?mmel és két másik pilótával együtt magához rendelt. A feladat: &#8222;Szabad vadászat Szolnok-Debrecen-Tokaj térségében!&#8221; &#8230;. a Tisza felett az orosz légvédelem barátságos zárót?zzel fogadott bennünket,&#8230;&#8230; Flakvalcert táncoltunk, könnyedén ide-oda csúsztatva a gépet, de azután abba kellett hagynom, mert hirtelen oldalt alattunk a napfényben tükörként csillant meg egy kabintet?. Odalent, a Tisza felett, északnyugati irányon egy négygépes LaGG 5 kötelék repült velünk szembe. &#8230; Arra gondoltam: &#8222;Gyertek csak ránk! Jó messze leszünk a frontvonal mögött és nektek &#8211; ha vissza akartok térni, el?bb-utóbb meg kell fordulnotok!&#8221; <BR>Elkapott a vadászláz és élesen leborítva arra zuhantam, ahol az utolsó LaGG éppen fordulóban volt. Amellett persze ügyelnem kellett a tüzeléshez szükséges, megfelel? el?retartásra. Gyorsan közeledtem a gépekhez. 250 méterr?l minden cs?b?l tüzeltem, természetesen az utolsóra&#8230;.. Oldalról repült át a három ágyú és a két géppuska golyózáporán. (Ewald aznap egy szárnyágyús géppel repült &#8211;a Szerz?) A lövedékek a törzsbe csapódtak, a gép az oldalára fordulva, vastag, fekete felh?t húzva, pörögve csapódott a földbe. Éppen örömködtem, amikor kísér?m is légi gy?zelmet jelentett. Csak miután átszólt: &#8222;Esau &#8211;gratulálok!&#8221; &#8211; örültem igazán, hiszen felülr?l jól láthatta a légi harcomat és megnyugodhattam, hogy mégsem veszített szem el?l. <BR>Közben egy hatalmas íven emelkedtem az elhárító körre zárkózott LaGG-ok felett&#8230;.. Nagy örömömre ekkor közbeszólt a német légvédelem és odapörkölt a köröz? ruszkik közé. Viszont el kellett távolodnom, nehogy a mieink engem is megspékeljenek, mint azután néhány héttel kés?bb meg is történt. Hirtelen, mintha vezényszóra történt volna, az összes orosz megfordult és a frontvonal irányába repült. Mint egy kesely? zuhantam utánuk, de rakéták híján csak lassan közeledtem. L?ni kezdtem a legközelebb repül? Ivánt, de minden eredmény nélkül. Na várj csak &#8211; mondtam magamban &#8211; és oldalra húzódtam, mintegy 200 méterre. Ebben a pillanatban az ellenfelem oldalra rántotta gépét. Erre a mozdulatra, a keletre repül? oroszok részér?l nem számítottam. Gyakorlatilag egyedül vállalta a légi harcot, s?t az életre-halálra szóló forduló harcot. Minden tiszteletem a LaGG-ok kötelék, vagy géppár parancsnokáé, hiszen láthatta, hogy l?ttem le bajtársát néhány perccel azel?tt&#8230; &#8222;Hé, ez nem semmi, Esau&#8221; &#8211; gondoltam &#8211; &#8222;alig 100 méterrel a frontvonal felett egy orosszal kergetni egymást.&#8221; Olyan sz?ken fordulóztunk, hogy láttam ellenfelem sötét pilóta fejvéd?jét a kabinplexi mögött. Miután, élesen bedöntve, mint a falmászók, letekertünk vagy kilenc fordulót, l?helyzetbe kerültem, de a kell? el?retartás nélkül nem találtam el. Tovább téptük a gépet. Tudtam, hogy amelyikünk túlhúzza a gépét és szárnyáról leválik az áramlás, lecsúszik és 80 méterr?l nincs ember, aki kivegye, vagy megfogja. &#8230;.. Ellenfelem még nem húzta túl a gépét, hanem villámgyorsan egy úgynevezett irányváltásos fordulót csinált, amely bizony akár halálos is lehet. &#8222;Esau, most neked is gyorsnak kell lenned&#8221; &#8211; mondhatta volna valaki, de még erre sem volt id?, mert már nyomtam is a gombokat és a Me fegyvereit egy rövid sorozat hagyta el. A LaGG a jobb szárnya körül megpördülve, szinte a saját farkát elérve a Tisza árterületébe csapódott és ég? roncsai mintegy 40 méterre szóródtak szanaszét. <BR>&#8222;Esau a kistestvéreknek! Lelövés! Kérdezem Rendben?&#8221; &#8211; &#8222;Rendben, rendben&#8221; &#8211;ordította a kísér?m, aki ugyan elhagyta a megfigyel? helyzetét, de most örültem, hogy volt szemtanúja a mindössze 15 lövedéket igényl? légi gy?zelmemnek. <BR>Bábosik László, aki a háború idején 8 éves volt, így emlékszik a légi harcra:<BR>&#8222;azokban a napokban, amikor az újszászi templomtorony égett, láttam, hogy Újszász fel?l két repül?gép közeledett a tanyánk felé. Az egyik menekült, mert az üldöz? gép folyamatosan l?tte. Átrepülték Újszász fel?l a Tápió-folyót, miközben az els? gép füstölt. A tanyánk közvetlenül a Tápió-gát tövében volt. Apám kint állt az udvaron és gyorsan bezavart a házba, mert a tanya mögötti nyárfák tetejét majdnem levitte az egyik gép. Ekkor az üldözött gép &#8211; amelyen apámék látták a vörös csillagot -, hirtelen visszafordult a Tápió irányába. Ekkor már darabok hullottak le a gépr?l és égett is. Amikor a tanyánk felett átrepült, apám látta, hogy a pilóta kiugrott az ég? gépb?l, de ekkor már olyan alacsonyan volt, hogy az ejt?erny?je ki sem nyílt, és a gép a következ? pillanatban becsapódott a földbe, ahonnan óriási vízoszlop tört fel, mivel elég szikes és lápos volt a terület. <BR><BR>Lehetett-e Újszásznál a légi gy?zelem? <BR>Ewald és kísér?je a parancs szerint Szolnok felé repült és a Tisza felett légvédelmi tüzet kaptak, amikor felt?ntek a velük szemben alacsonyabban ÉNY-i irányon (Nagykáta-Jászberény) repül? szovjet gépek. Jászberényt?l DK-re kezd?dhetett a harc, mert nem támadott azonnal, majd egy gépet lel?tt. A maradék orosz gép valószín?, hogy Jászberényt?l NY-ra néhány kilométerre védekez? körbe rendez?dött, majd Ewald szovjetek fölé emelkedett. A szovjet gépek kiváltak a körb?l és keleti irányba repültek a front felé. (Ekkor a frontvonal Jászberény körül volt.) Valószín?, hogy az orosz gépek maximális sebességgel igyekeztek hazafelé, mert azzal, hogy védekez? pozíciót vettek fel egyértelm?en bebizonyosodott, hogy nem látták esélyét a sikeres harcnak. Ewald írja, hogy nehezen érte ?ket utol. Kelet felé repülve biztos, hogy elérték a Tápiót amit a harc hevében Ewald a Tiszának nézett. (Jásztelek környékén lehettek ekkor, ez 15-17 km a megtalált roncs helyét?l) Ekkor egy kivált és felvette a harcot. A forduló harc viszonylag hosszú ideig tartott és nem a terepet figyelte, ezért nem tudta pontosan hol l?tte le a gépet. A megtalált gép a Tápió árterébe zuhant, Ewald is ártérre emlékszik, csak ? a Tisza árterének gondolta. <BR>Ami eltér: Ewald két gépet említ, de ebben az id?szakban nem igazolnak neki két La-5/LaGG- 5-öst semelyik nap, valószín? nem kapta meg ezt az igénylést.<BR>A szemtanú emlékei szerint a gépek átrepültek a Tápió felett Újszász fel?l, majd hirtelen visszafordult a Tápió felé. Mivel ezen a részen a Tápió egyenes el?bb egy jobb majd egy hirtelen bal fordulót írt le a La-5-ös. Az Ewald által leírt irányváltásos fordulónál el?ször egyik, majd hirtelen másik irányba fordul a gép. Ewald leírása szerint a forduló váltáskor találta el a gépet. Bábosik Laci bácsi emlékszik, hogy a hirtelen visszaforduló gépr?l már darabok hullottak le. Viszont abban különbözik a két visszaemlékezés, hogy a szemtanú szerint füstölt a gép és folyamatosan l?tte a német gép a másikat. <BR><BR>Kigy?jtöttem a német La-5/LaGG-5 igazolt légi gy?zelmeket O.K.L. Fighter Claims listáról 1944 november 10.-t?l november végéig: <BR><BR>11.14 Hptm. Erich Hartmann LaGG-5 2.000 m. 11.35<BR>11.14 Hptm. Erich Hartmann LaGG-5 800 m. 11.45.<BR>11.16 Uffz. Siegfried Göbel LaGG-5 nincs adat 10.20<BR>11.16 Ltn. Heinz Ewald La-5 mélyrepülés 08.52<BR>11.16 Maj. Gerhard Barkhorn La-5 nincs adat 13.45 <BR>11.17 Maj. Gerhard Barkhorn La-5 1.500m. 10.23<BR>11.19 Oblt. Otto Kittel La-5 mélyrepülés 11.40<BR>11.20 Oblt. Pohl 1./SG 10 La-5 3.200 m. 12.10<BR>11.20 Oblt. Pohl 1./SG 10 La-5 nincs adat 14.53 <BR>11.22 Hptm. Erich Hartmann La-5 4.500 m. 11.45<BR><BR>A szemtanú visszaemlékezése szerint délel?tt volt a légi harc és kis magasságon, ezért csak:<BR>11.16 Ltn. Heinz Ewald La-5 mélyrepülés 08.52<BR>11.16 Uffz. Siegfried Göbel LaGG-5 nincs adat 10.20<BR>11.19 Oblt. Otto Kittel La-5 mélyrepülés 11.40<BR>Göbel esetében nincs magassági adat, viszont a JG 53 történetét feldolgozó igen részletes könyv szerint ezen a napon, szabadvadászaton voltak Szolnok környékén, de nem igazoltak senkinek légi gy?zelmet.<BR>Kittel a JG 54-ben szolgált és nem Magyarországon harcolt.<BR><BR>Ha megtudjuk, hogy ki volt a pilóta talán mindenre fény derül, bár megnehezítheti a munkát, hogy a motorszámok át vannak ütve. <BR>Üdv: magoo</FONT></P>