MTI
| 2008. június 3

"Három német katona földi maradványaira bukkantak Szászberek határában a helyi ipari park vízvezetékének építése közben, a csontjaikat egy munkagép fordította ki a talajból. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Új Néplap tudósítása szerint a falubeliek közül többen úgy tudják, hogy a II. világháborúban három német géppuskás szovjet katonákkal keveredett többször tűzharcba, végül mesterlövészek végeztek velük. Maradványaikat már korábban is keresték, de idáig eredménytelenül. A katonákat a budaörsi német katonai temetőben temetik el."

Nagy Ferenc írása:

„Két” névtelen német katona

Lajkó János bácsi elmondása alapján:

1944. november 7. és 10 között lehetett, amikor a mai Korvin Ottó út és a ladányi út (3227-es út) kereszteződésénél egy félkör alakú lövész gödörben két fiatal németet hátra hagytak védekezni. Volt egy „villám géppuskájuk” azzal tartották az állásukat. Azt, hogy mi történt velük nem tudom, csak a front elvonulása után mertük megnézni mi gyerekek, hogy mi történt velük. Mind a ketten az árok alján feküdtek, temetetlenül. A településen lévő szovjet katonai parancsnok nem engedte, hogy bármelyik német katonát eltemessék a szüleink. Azt mondta a parancsnok, hogy „Legyenek a kutyák martaléka!” Végül is emlékezetem szerint csak 1945. márciusában lehetett a település környékén az elesett katonákat eltemetni.
Ez után nagyon sokáig beszélni sem lehetett róluk. Több alkalommal keresték őket, egyszer még a földet is fölásták miattuk, de akkor nem találták meg őket.

2008. május 29. délelőtti órák

A Szolnok Víz és Csatorna Művek dolgozói árokásás közben emberi csontokat találtak. A Polgármesteri Hivatal felé megtették a bejelentésüket, aki értesítette a hatóságokat. A rendőrség elvégezte az ilyenkor szükséges eljárást és összegyűjtötte a már föld felszínén fellelt csontokat és személyes tárgyakat. A tárgyak között kabát és nadrágtartó gombok illetve egy fogkefe volt.

2008. június 02. 08. 30 óra

A német hadisírgondozók magyarországi képviselője megérkezett és hozzá látott a katonák exhumálásához. Az első majd a második katona földi maradványainak kiemelése közben több tárgy is előkerült, ami igazolta azt, hogy német katonák vannak eltemetve itt. De a katonai azonosítója sajnos egyiknek sem került elő. Ezt követően került elő egy sisak, melynek bélése részben tönkre ment, valamint egy Mg géppuska csere csöve tokban. A gödör további vizsgálata során több fémtárgyat jelzett a fémkereső, ezért újra ásás következett. Ekkor a legnagyobb megdöbbenésre egy harmadik katona földi maradványai bukkantak elő.
Mivel semmi információval nem rendelkeztünk a katonáról, azonnal a szemtanúnkhoz fordultunk segítségért, aki a nagy meleg ellenére megnézte a helyszínt és azonnal eszébe jutottak a 63 éve történt események.
„Ő volt az, akinek az arcára mindig is emlékeztem. Távolabbról, valahonnan az út mellől hozták ide és temették el itt.”
E katona kiemelése során is a nemzetiségét igazoló kabát, sapka és inggombok láttak napvilágot. Sajnos ennél a katonánál sem találtuk meg az azonosítót. Egy érdekesség azért volt. A katona mellett egy viszonylag vastag alufólia darab volt összegyűrve és „összeragadva” egy zsebkéssel. Sajnos a kés kiemelésekor az alufólia darab rögtön szétesett, így azt, hogy abba mi volt anno csomagolva, sajnos nem tudtuk meg. Végül 14. 45 órakor tekintette a német hadisírgondozók képviselője befejezettnek a munkálatokat.
Ezt követően a VCSM dolgozói folytatták a földmunkákat a helyszínen.

„De kik lehettek ők?” Kérdezheti ezt bárki jogosan. Sajnos azonban erre a kérdésre egyelőre nem fogunk biztos választ kapni. 1944 novemberében ezen a területen a 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztály, a 18. „Horst Wessel” SS-önkéntes-páncélgránátos-hadosztály és a 76. Wehrmacht gyalogos-hadosztály harcolt. Az akkori kaotikus állapotokat figyelembe véve bármelyik egység katonája lehetett az a kettő, aki a lövészgödörben lelte halálát, illetve az egy az út mellet valahol. Az bizonyos, hogy a két katona kb. 20 évesek lehettek és haláluk után az árokban minden személyes tárgytól illetve fegyvertől megfosztották őket. A harmadik katona kb. 30-35 éves lehetett, ő a szemtanúk elmondása szerint csak később került bele a lövészgödörbe. Mivel katonai azonosítójuk az exhumálás során nem lett meg, pontos választ adni nem lehet személyazonosságukra, vonatkozólag.

Írta Nagy Ferenc