Kemecse kicsiny városka Nyíregyháza mellett, 17 kilométerre a megyeszékhelytől. Van rendezett közigazgatás, világháborús obeliszk, valamint a település határában egy különleges domboldal, amely minden ősszel tragikus csontmezővé változik.

Amikor erről Péntek Ferenc levelét olvastuk a szerkesztőségben, magunk sem hittük, hogy való igaz az állítás: a traktorok minden szántásnál rengeteg emberi csontot fordítanak ki a földből, a tárcsák összezúzzák a koponyadarabokat, lábszárcsontokat. Aztán leutaztunk a helyszínre, s néhány perc alatt több kilónyi csontot szedtünk össze magunk is.

Péntek Ferenc a helyszínen így mesélte a történteket: mintegy harminc éve látta először, hogy itt tömegsírokat bolygatnak meg. A régi gyümölcsöst számolták fel, s ahogy kifordították a fatörzseket, sok csont a felszínre került. Kérdezgette a helybeli pásztort, kiket temettek el itt. Tőle azt hallotta, hogy 44 októberében hatalmas csata volt ezen a mezőn, rengeteg magyar, orosz és német katona vesztette életét, ott hevertek a sáros földön. Sietve temették el őket a tömegsírokba. A pásztor akkor a közeli Dobos kastélyban szolgált, a sebesülteket ő is segített bevinni a házba. Úgy emlékezett, hogy minden magyar és német sebesült hadifoglyot agyonlőttek.

Levélírónk a szomorú mezőgazdasági munkálat után elkerült Kemecséről Miskolc mellé, nem volt, akinek elpanaszolhatta volna, amit látott. Aztán elteltek az évtizedek, meghalt az öreg pásztor, változott a világháborús áldozatok megítélése, de a kemecsei csatatér megmaradt olyannak, amilyen a hetvenes években volt. Nincs rendezett tömegsír, nincs emléktábla, s a mezőn újra és újra előbukkannak a csontok.

Péntek Ferenc maga is elérzékenyült, amikor forgatásunk idején bárhova nézett, emberi csontokat vett észre. "Ezek valaha olyan emberek voltak, mint mi, várták őket is haza, s nincs aki tisztességgel eltemesse őket" - mondta nekünk, amikor egy koponyacsontot emelt fel a földről. Aztán maga is sorolja a mentségeket. A traktorosok sötétben szántanak-vetnek, hajtja őket a munka, aligha látják, mit hoz a felszínre a tárcsa. A szél is a holtak ellen dolgozik: futóhomok van itt, amióta felszámolták a gyümölcsöst. Néha egész dombok költöznek új helyre, csak a nagyobb fák mutatják, hol voltak az eredeti tömegsírok.

A polgármesteri hivatalban meglepődtek, hogy milyen titkokat rejt a szántóföld a Dobos kastély mellett. Ők egyébként nagy gonddal ápolják a helyi hősök emlékét, obeliszk örökíti meg a háborús áldozatok nevét. Vannak 1848-as szabadságharcos sírok is, talán egyszer az ismeretlen 1944-es hősi halottak is végre illően megkapják a végtisztességet. Csak kis segítség kellene ehhez - vannak hadisírgondozó bizottságok, kormányközi egyezmények, lesz talán egyszer Kemecsén obeliszk a 44-es véres csaták magyar, német és orosz áldozatainak is.

B. Walkó György
http://www.hirado.hu/nyomtatas.php?id=167785

UI: köszi c_jani a linket!