Sziasztok!
Ezt a kis hírt találtam:
http://www.makettinfo.hu/forum/forszoveg.php?forumID=12&lastchange=11507...

Egy új kiadványra szeretném ráirányítani a figyelmeteket.

KÖNYVISMERTETŐ

A Magyar Királyi Honvédség külföldi gyártású páncélos harcjárművei 1920-1945

Írta: Bíró Ádám; Éder Miklós; Sárhidai Gyula

Először is: az anyagi lehetőségekből adódóan korlátozott példányszámban megjelent olvasmányos, de komoly szakkönyv. Ilyen igényes tartalmú haditechnika-történeti munka Magyarországon jó, ha 10 évben egyszer megjelenik!

A szerzők neves, idős szakemberek, egy elfogyó kutatónemzedék utolsó tagjai. Éder Miklós páncélostiszt volt a Magyar Királyi Honvédségben, A Magyar Királyi Honvédség Fegyverzete című könyv társszerzője.
Bíró Ádám a Haditechnika folyóirat külső munkatársa, a magyar harcjárműgyártás történetét tárgyaló sorozatnyi cikk alapos szerzője.
Sárhidai Gyula okleveles gépészmérnök kiváló könyveket, cikkeket írt és szerkesztőként a Haditechnika folyóirat színvonalát köszönhetjük neki. Itt a könyv egyik szerzője és egyben szerkesztője. Mivel sem támogatás, sem anyagi áldozatra kész kiadó nem akadt a könyvhöz (mert nem valami hülye fantasy, sem Győzike) ,azt saját félretett pénzén jelenttette meg. Azt reméli, hogy újra és újra beforgatva a visszafolyó pénzt, további 4 nagy jelentőségű, magyar vonatkozású, II. világháborús haditechnika-történettel, hadtörténelemmel foglalkozó munkát jelentethet meg a következő 5-10 évben. Ezek közé tartozik A Magyar Királyi Honvédség Fegyverzete című könyv régóta várt második és a Légiháború Magyarország felett 3. része.
Elsősorban Önökön, a lehetséges olvasókon múlik, hogy ez megvalósulhat-e.

A tengelyhatalmak közül a német, olasz, japán nagyhatalmakat leszámítva csak Magyarország folytatott jelentős páncéljármű gyártást. Ezzel egész Európában a kis és közepes államok között is az első volt, mert Hollandia és Belgium gyártása jelentéktelen volt. Elsősorban páncélautókat készítettek. Norvég, dán, görög gyártás nem volt, a svéd és a svájci helyzet egyedi, nem mérhető a magyarhoz. Mindezt olyan viszonyok között érte el, hogy 1920 és 1936 között gyakorlatilag nem gyártottak semmit, az egész kivitelezés az 1938 és 1944 közötti 7 évre esett. A Magyar Királyi Honvédség alkalmazta darabszámra a legtöbb harcjárművet, ezekkel szinte 1945 március utolsó napjáig harcolt.

Ebből a rideg statisztikai számháborúból azonban kimaradt az a számjegyekkel ki nem mutatható érték, amely a gépekből honvédő fegyvert varázsolt, kimaradt a katona, aki a túlerő ellenére is bátran, hősiesen harcolt, ha kellett, életét adta esküjéért, hazájáért.
A harceszközök darabszámát ismerve, szinte hihetetlennek tűnnek azok a sikeres harctevékenységek, melyeket a második világháborús hadinaplók megörökítettek. Az utókor minden megbecsülése kell, hogy illesse a fronton hősiesen helytállt honvédeink emlékét, és még nagyobb tisztelettel hajtsunk fejet azok előtt, akik életüket áldozták Magyarországért.
A mű áttekinti a magyar gyártást, majd sokkal részletesebben, nagyszámú rajz, táblázat, fénykép felhasználásával egyenként tárgyalja a külföldi eredetű (zsákmányolt, vásárolt, vagy a németektől kapott) harcjárműtípusok történetét, a francia, amerikai, angol, német, olasz, cseh, lengyel, szovjet, svéd páncélosok leírását (típusismertetők) és alkalmazásukat a magyar csapatoknál. Bemutatja a jelzéseket is.
Egy fejezet erejéig körképet ad a németekkel szövetséges kisebb államok harcjárműállományáról.

Németország elsősorban zsákmányolt szovjet járművek és lőszerek átadásával segítette a finn szövetségest, ezek darabszámára nem találtunk adatot. Az biztos, hogy 1944 tavaszán Danzigból 9 db T-34/85-öt, ősszel még 9 db T-34-et szállítottak Finnországnak. A német típusok közvetlen átadása csekély volt, az erdős, vizes, mocsaras terep nem is engedte meg nagyobb harckocsizó erők alkalmazását, a védelemben a régi elavult típusok is jól beváltak. Mivel az egyetlen járható terep a Ladoga-tó mellett volt, a szovjet támadások ellen 1944 elején 30 db StuG. 40-G-t és 15 db Pz.IV-J járművet adtak át, de ez sem akadályozta meg a Mannerheim-vonal áttörését. Finnország 1944. szeptember 4-én kilépett a háborúból, az állományba került néhány további német harcjármű az 1944. október-novemberi lappföldi hadműveletekből származott.
Mindösszesen Finnország alig 148-150 harcjárművet vásárolt vagy kapott, s legalább 450 db-ot zsákmányanyagból állított hadrendbe (táblázat).
A háború alatt német részről átadott további szovjet anyag nem dokumentálható.
A második világháború teljes időszakában a szövetséges Németországtól érkezett a külföldi gyártású páncélosanyag 90 százaléka. A Pz. VI-B, a Királytigris harckocsi kivételével valamennyi alvázcsalád több-kevesebb példánya jutott a Magyar Királyi Honvédség páncélos fegyverneme, illetve a rohamtüzérség állományába.

A 242 oldalas (A/4) könyv korlátozott példányszámban jelent meg.
Az Új Hírért Bt-től lehet megrendelni. Postai utánvéttel küldik el.
Ára 4500 Ft (ebben benne van az utánvétes postaköltség).

Telefon: 06-20-536-53-92 (délelőtt 10-től este 8-ig.)
E-mail: sz.joc@freemail.hu