Gratulálok Zoli, példaértékű! Továbbá jó látni azt is,hogy igazán ezek a képek pörögnek, jönnek a szakértő hozzászólások, nem csak a rozsdás tárgyakra jön a tömérdek felesleges hozzászólás. Továbbá nagyon fontosnak érzem azt is, hogy ezek a történetek eljussanak széles körbe, mert lassan azt veszem észre az embereken, mintha a háború nem is lett volna, csak fönnmaradtak dolgok, amikbe mindenki csak azt látja, hogy mennyit ér/érhet és elfelejtik azt hogy ezek atárgyak éppen megöltek valakit, éppen megvédtek valakit, tragédiát okoztak, vagy épp azt kerülték el. A szakértelem domináljon az oldalon!

Most a detektorweben is van fent pár magyar azonosító:
http://www.detektorweb.cz/index.4me?s=show&lang=1&i=32972&mm=3&xb=1&vd=1

Az 1.: 0478/17/0006
szül. hely: Tiszadorogma, Mezőcsát járás, Borsód-Gömör-Kishont megye, szül. éve: 1917
A 2.: 1256/14/0035
szül. hely: Mezőtúr, Jász-Nagykun-Szolnok megye, szül. éve: 1914

Gratulálok Zoli
Ez most van fent.
Stalingrad 15
http://cgi.ebay.com/ws/eBayISAPI.dll?ViewItem&item=130406180619&ssPageNa...
5101- Kisiklód falu, Szamosujvár járás, Szolnok-Doboka megye
1920- Születési év 1920
0045- Anyakönnyvi szám 45
Találva: Ostrogozhskban,
wolf

Sikerült egy újságcikket íratni a Tolnai Népújságba. Remélem jelentkezni fog majd hozzátartózó. Elég vacak lett a szkennelés!

[url=http://www.postimage.org/image.php?v=TsAYpti][img]http://s2.postimage.org/AYpti.jpg[/img][/url]

Angel

ebay Jun. 27

Stalingrád 14
http://cgi.ebay.com/ws/eBayISAPI.dll?ViewItem&item=130404165105&ssPageNa...
2533- Csót falu, Pápa járás, Yeszprémmegye
15 - Születési év 1915
0112 - Anyakönnyvi szám
Találva: Ostrogozhskban,
wolf

Most jelent meg az ebayn
http://cgi.ebay.com/ws/eBayISAPI.dll?ViewItem&item=130401641336&ssPageNa...

További azonosítást vár ez a hősihalott is.

Stalingrád 13
3901- Falu-Csuz, Járás-Érsekujvár,
Megye-Nyitra és Pozsony
1903- Születési éve
0019- Anyakönnyvi szám

Segítsetek ha tudtok
wolf

Ma megérkezett a kétyi ebayos dögcédula szerencsésen! Az alutok nyitható volt, de a papír benne össze volt gyógyulva az alumíniummal, és egy tömbbe gyógyult. A szállítás következményeként el is tört sajna majdnem a tövében. A héten bekerül az adatival a Tolnai népújságba, és talán a hozzátartozók, leszármazottak is megkerülnek majd.

Angel

Grat, a cetlit majd tedd fel légyszi (ha benne lesz)!

Gratulálok.
wolf

Ünnepélyesen jelentem, hogy a kétyi cédula a miénk - azaz a Szekszárdi Baka múzeumé - lett! Remélem, hogy a lehető leghamarabb megérkezik a postán!

Angel

Kösz, amúgy ezt én is tudom, csak sosem jártam sikerrel. Mindig azt akarták, hogy hivatalosan kérvényezzem, okmánybélyeggel, stb... Ilyekre nincs idegzetem, elég hosszadalmas. Vértesszöllősről nem is válaszoltak. Aztán a szlovákiai önkormányzatokból ketten kiadták, Málason meg Garamszentgyörgyön, Vágsellyén nem adták ki, a többi meg válaszra sem méltatott.

Nekem nincs meg a Sírjaink hol domborulnak c. könyv, abban lehet hogy valaki megtalálná őket. A netes adatbázisban nincsenek benne. Tehát:

3518-00-0005 - Garamszentgyörgy
Gazda Lackó András, született 1900.02.05-én.

3522-22-0021 - Málas
Podszenyik (Poczenyík) János, született 1922.04.29-én.

Remélem sikerül kideríteni hol szolgáltak, és hol tűntek el!

Szia Rudí
Itt vannak részletekben.
Felvidéki csatatereken előkerült céduláim:

0177- Hercegtöttös, Baranya vármegye
1909- Születési éve
0085- Anyakönnyvi szám

0331- Füzesgyarmat A, Békés vármegye
1909- Születési éve
0073- Anyakönnyvi szám

1254- Karcag, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye
1920- Születési éve
0038- Anyakönnyvi szám

1320- Vértesszöllős, Komárom és Esztegom vármegye
1900- Születési éve
0062 (vagy 0042) Anyakönnyvi szám

1335- Kőhídgyarmat, Esztergom vármegye
1903- Születési éve
0007- Anyakönnyvi szám

3330- Kassa
1915- Születési éve
0768- Anyakönnyvi szám

3719- Dernő, Gömör és Kishont vármegye
1919- Születési éve
0025 Anyakönnyvi szám

3943- Vágsellye, Nyitra és Pozsony vármegye
1913- Születési éve
0224- Anyakönnyvi szám

Ezeket a helységi önkormányzatnál kell megnézni az anyakönyvi szám alapján
Ha a neve és születési éve megvan, az IQSYS Hadifogoly Adatbázist
http://www.hadifogoly.hu/page3
is meglehet nézni hátha fogságba esett és a bázisban benne van.
wolf

Osztrogozsszk elfogadható lehet, hisz a IV. ( pécsi ) hadtest alárendeltségébe tartozott a 12. ( szekszárdi ) könnyűhadosztály 18. gyalogezrede melynek egyik zászlóalja volt az említett 18/1 zászlóalj.

A zászlóalj sajnos rövid története a Don-nál :

A tolnai honvédek Resicától a kijelölt hadműveleti területre gyalogmenetben, több mint 1000 km megtételével érkeztek ki. Így augusztus elején (6-án) jutottak ki a Don térségébe,Osztrogozsszkba. Innen menetből 7-én, 8-án ellentámadásba mentek át a korotojaki hídfő ellen. Az itt előálló szovjet betörés megakadályozása, kiterjedése ellen, a soproni 5.gyalogezred megsegítésére, felváltására volt szükség az ellentámadáshoz. Ebben a hadműveletben a szekszárdi 12.könnyűhadosztály két ezrede,az ugyancsak szekszárdi 18. és 48. gyalogezred vett részt. A hadosztály és kisegítő alakulatai az erős túlerő, valamint a teljesen ismeretlen harci terep folytán 10-12 nap alatt felmorzsolódtak. Különösen nagy volt a veszteség a tiszti állományban.
Az említett szekszárdi zászlóaljat a 18/1-et 1942 augusztus közepén fel is oszlatták.

Visszaemlékezés :

Fejős János őrvezető, sióagárdi lakos (anyja neve: István Anna, született: Sióagárd, 1920. január21-én) naplója alapján :

“Életkoromnál fogva 21 éves koromban az 1941. évben, október 13-án behívtak sorköteles katonának. A behívásom Tolnára szólt a 18/III. zlj.-hoz, itt a 7. századhoz nyertem beosztást. A behívásom után pár napra, önkéntes jelentkezés folytán, íráspróba alapján “rádiósnak” választott ki a századparancsnok. Ennélfogva a helyi távbeszélőszakasszal átkerültem Szekszárdra az “ezredhez” egységes rádiós és távbeszélő kiképzésre. Majd néhány hónap múlva áthelyeztek a “távbeszélő szakaszhoz”, személycsere alapján. Mivel ebben az időben már harmadik éve dúlt a II.világháború részleges mozgósításra került sor. 1942 március végén visszakerültünk Tolnára a zászlóaljhoz, április végén mozgósították a IV. pécsi hadtestet, amihez tartoztunk, ennek folytán a 18. gyalogezredből jött létre a 48. gyalogezred. Ebből eredően a 22 fős távbeszélőszakaszunk is három felé oszlott. Egy része a 18/III. zlj.-hoz, a másik része a 48/III. zlj.-hoz került. Szakaszunk létszámát 22 főre fiatal tartalékosok behívásával egészítették ki. Parancsnokunk is tartalékos állományból került ki, egy 26 éves “zászlós” Horváth Gyula nagykátai lakos személyében.

1942. június 18. indultunk a frontra (Oroszországba). A IV. hadtest, a 12. könnyű hadosztály, a 48. gy. ezred III.zászlóalj[,] “önálló” távbeszélő szakasszal. Tábori számunk: 222/06 lett. Magasabb egységünk a 2. hadsereg volt. Nyolc hónapos tényleges katona voltam ekkor honvéd rendfokozattal. Bár [a] tisztesiskolát eredménnyel elvégeztem előtte. - A mi közvetlen rakodásunk fél nyolcra készen volt. Eddigre már óriási tömeg volt az állomáson - mindenki sírt. A búcsú bizony nagyon érzékeny, nehéz[,] különösen annak, akinek jelen van a hozzátartozója. De ezen átesve, pontosan 8 órakor kigördül a vonat szerelvény [vonatszerelvény] az állomásról (amely 56 vagonból áll) és elindul velünk egy nagy bizonytalanság felé.”

Karácsony a fronton
1942. december 24: “Istenem nem gondoltam volna, hogy az idén itt töltöm a karácsonyt. Különösen két héttel ezelőtt, amikor hazamenési készülődések voltak. Most korán reggel van, még azt sem tudjuk[,] milyen lesz a szenteste, mert az orosz nap- nap után próbálkozik egyre nagyobb erőkkel. A hátramenésből vonalszolgálat lett, s itt töltjük a szent karácsonyt. Édes kis Jézusom adj az én szeretteimnek odahaza kellemes ünnepeket, mert boldog úgy sem lesz nekik. Hogy nekünk itt milyen lesz, nem tudjuk, mert talán még kenyerünk sem lesz. De majd csak megsegít bennünket a kis Jézuska.”

1942. december 25: “A szent karácsony est borzasztó volt. A ruszkik támadtak állásaink előtt elég nagy erővel, de sikerült visszaverni őket. Veszteségeink egy halott és 6 sebesült. Én is kint voltam 10 emberrel a vezetékeket szedtük elő a hó alól. Azonban nem sokra mentünk vele, mert jöttek a ruszkik[,] óriási géppuska, aknavető és géppisztoly tűz kezdődött és tartott jó ideig. A rohamszázadunk is kint volt a vállalkozáson, de alig tudtak bejönni, idegállapotuk is rettenetes volt.
Éjfél után egy óráig riadó volt, rettenetes csete-paté volt, csak úgy pattogott a géppisztoly golyó a futóárok fölött. A rohamszázadbeliek közül fogoly is lett, aki megtudott menekülni[,] az félőrült volt. Rettenetes karácsony ez. No de majd, kis Jézus megsegít bennünket[,] és jövőre otthon töltjük a karácsonyt. Sajnos az idei szent karácsony estéjén az éjféli mise orgonája helyett nekünk a “Sztálinorgona” szólt - de azért végre reggel lett.

Tragédia Scsucsjénél
1943. január 8. péntek: “Befordultunk az új esztendőbe és pedig mondhatom, hogy elég fordulatosan, január 2-án reggel hatalmas orosz támadás zúdult állásaink ellen. Egy ezrednyi orosz támadott, csak a 8. század védővonala előtt. A támadásuk kudarcba fúlt a mi tűzgépeink tűzében. A veszteségünk kb. 200 halott, amit mi láttunk itt előttünk, mert jó része még most is itt van, mert csak éjszaka tudják befelé hordani a mi zsidó munkaszolgálatosaink. A nagy erejű támadást éppen, hogy csak fel lehetett tartani, de mégis sikerült. Az élelmezésünk karácsony óta szinte jónak mondható, bőséges és jórészt magyaros. Ilyen kellett volna mindig, akkor nem így állnánk fizikailag. Az új csapatok egyre jönnek és mindig többen lesznek. De sajnos mi fiatalok maradunk továbbra is az anyaezrednél. Mert most csak a 48-sok mennének haza és a 18-sok közül a betegek és az idősebbek. Így aztán mi[,] 48-as fiatalok átkerülünk a 18- asokhoz. Kicsit furcsa, de nem tehetünk ellene.”

1943. január 24. vasárnap: “Most aztán nagyot ugrottam a naplóba való bejegyzéssel. De ami eddig történt[,] az aztán nem mindennapi. 14-én reggel kezdődött olyan, amilyen még kevés történt a világon. Észrevettük már hetekkel előbb, hogy mindenféle fegyverük van az oroszoknak velünk szemben, de azt nem tudtuk, hogy ekkora mennyiségben. A csim-bumtól kezdve a nehéztüzérségig mindennel lőtt és lőtt. Persze a mi tüzérségünk sem maradt tétlen. Az oroszok áttörték állásainkat a scsucsjei frontszakaszon, előbb nekik[,] majd nekünk lett óriási veszteségünk. Január 15-én a reggeli órákban már Kolomejzevo elé értek. Mi már 12-én ide jöttünk be, mert le lettünk váltva, s ez kb. 10 km-re van a Dontól. Talán ennek köszönhetem, hogy most ezeket a sorokat írhatom. A mi részünkről az ellenállás mindaddig[,] amíg ez lehetséges volt, megvolt. Tüzérségünk még közvetlen irányzással is lőtte a szembejövő tankokat, de a hatalmas túlerővel szemben meg kellett hátrálni. A gyalogsági nehéz fegyverek eddigre már mind odavesztek[,] a katonák csak kézi fegyvereikkel tudtak volna harcolni, ha ehhez már első kritikus napon lett volna lőszer. A veszteségünk óriási[,] azt felmérni most még nem lehet. A tisztjeink 80%-a ismét elveszett.”

„15-én reggel elszakadva kolomejcevói helyünkről az egy km-re levő szomszéd falu, Popasznij szélén foglaltunk tüzelőállást egy hófal mögött. Hatásos védekezést nem tudtunk kifejteni, mert a felszerelésünk akkor sem volt elég. De nem volt ehhez megfelelő irányítás sem, a hadrend felbomlott. Innen elszakadva az úton visszafelé Puhovóba értünk. Itt a vasúti töltés vonalán ismét felfejlődtünk védőállásba. Itt németek is voltak páncéltörő ágyúval és az előretörő orosz tankok közül kettőt kilőttek. Az orosz tankok felénk is lőttek, de oldalra a falu templomtornyát találták el.
Január 16-17-én, az oroszok támadása és előrenyomulása kissé lelassult. 17-én dél körül értünk Osztrogozsszkba, ahol már teljes volt a fejetlenség. Rengeteg katona és gépek, egyik előre a másik hátra mozgott. Ellátásunk az áttörés óta egyáltalán nincs, természetesen a még meglevő fegyvereinkhez sem volt lőszerutánpótlás. Osztrogozsszkban voltak hadtestünk hatalmas raktárai, amelyek január 18-19- én mind odalettek, felrobbantották azokat. Azóta az oroszok jönnek és jönnek.

Azt hiszem január 19-én, vagy 20-án voltunk Alekszejevkán, ahol a hadsereg-parancsnokságunk székelt. Mellette Ilovszkoje, ahol a repülőtér volt. Itt a repülősök fejlődtek fel védekezésre. Itt éjszakáztunk, néhány órát meleg helyen töltöttünk. Még kora reggel fél világosba indultunk tovább, és rettenetes látvány tárult elénk. Az út mentén számtalan, hóval betemetett magyar katona holtteste feküdt, döglött lovak és elhagyott felszerelés. Ezt a helyet alig elhagyva rájöttünk, hogy be vagyunk kerítve. Az úttól jobbra eső faluban, ami kb. egy km-re volt, oroszok fejlődtek fel velünk szemben sítalpakon. Irányításunk nem volt, ösztönösen határoztuk el, mit csináljunk. Néhányan, közel százan balra letértünk az útról és a terepen egy mély és hosszú horhosszerűen áthaladva visszavergődtünk újból az útra. A szánkók a járművekkel, de a gépkocsik is az úton haladtak, ők tűzharcba keveredtek, de kivágták magukat.

Majd aztán pár km után így érkeztünk Bugyenijbe. Még az ide való beérkezés előtt két Ratától géppuskasorozatot kaptunk, amely során emberben és a lovakban is néhány sebesültünk lett.

Forrás : daszk.hu

Üdvözlettel : AchtungPanzer

Esetleg ha valaki tudna nekem segíteni, kideríteni, hogy ki volt a tulajdonosuk, azt megköszönném!

Felvidéki csatatereken előkerült céduláim:

0177-09-0085 Hercegtöttös, Baranya vármegye
0331-09-0073 Füzesgyarmat A, Békés vármegye
1254-20-0038 Karcag, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye
1320-00-0062 (vagy 0042) Vértesszöllős, Komárom és Esztegom vármegye
1335-03-0007 Kőhídgyarmat, Esztergom vármegye
3330-15-0768 Kassa
3719-19-0025 Dernő, Gömör és Kishont vármegye
3943-13-0224 Vágsellye, Nyitra és Pozsony vármegye

Szia Angel,
A további pontos információ amit az eladótól kaptam azt mondja hogy Ostrogozhsk-ban találták, nem Voronyezsben.
Még mindig licitálsz rá?
Ha nem tudasad velem és én belépek hogy meg tudjuk szerezni a muzeumnak. A papir cédula is még benne van mert az eladó nem nyult hozzá
wolf

Az azért kicsit odébb van Sztálingrádtól! Mi az a 300 km! :) Gondolom így könnyeb eladni a cuccokat!

http://www.azsia-tura.hu/pic/donkanyar.jpg

http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/map/anim/don_anim.html

Angel

Most tudtam meg az eladótól hogy a cédulát Ostrogozhsk/Voronyezs-ban Stalingrádtól nyugatra találták. Itt harcoltak a Magyarok.
wolf

A családi nevén nem találtam senkit, de az anyai ágán Hettichek vannak a környéken. Majd utána kell járni.

Angel

Köszi a segítségeteket.
Megint megtaláltunk egy elveszett hazánk fiát.
Megnéztem az IQSYS Hadifogoly Adatbázisban,De nem volt találat.
Valószinüleg Ő elesett volt
Van a környéken rokona?
wolf

Gyakran vezényelték ki az orosz lakosságot is kiolvadó tetemek elföldelésére, de gondolom hadifoglyok és maguk a szovjet katonák is végeztek ilyen munkát ha nem volt más.

'43 tavaszán, az olvadáskor, kíváncsi lennék, hogyan kezelték azt az hatalmas mennyiségű holttestet, amit a háború hagyott hátra. Vegyesen magyar, német, román, szovjet. Gondolom a kirámolás után tömegsír a mieinknek, egy kicsit tisztességesebb a sajátjaiknak, bár nem tudom...
Az is bőven lehet, hogy a testeket a vadak, patkányok széthordták, széttúrták és ténylegesen eltűnt a személy.
Szerintem akkora volt ott a fejetlenség, hogy már az is csoda, hogy megmaradtak a cetlik és a család legalább megtudhat valamit sok-sok év távlatából.
Jöjjenek szépen haza! De így legalább hír van felőlük, megkerültek az elveszett honvédek, akár így, akár úgy.
Üdv

Beazonosítottam a kétyi cetlit a délelőtt folyamán!!!
A 2336/16/0007 számú cetli tulajdonosa Hansl János tartalékos tizedes 18/I. zlj., Kéty, szül.: 1916. december 30. An.: Hettich Erzsébet. ELTŰNT 1943. január. Összesen heten születtek a településen abban az évben, és ő volt a hetedik. Érdekes módon a "Béke poraikra" első részében nem volt bene, de a Tolnai honvédek a Donnál c. kiadványban megtaláltam. Szomorú, de az oroszok ismét rábukkantak valakire, aki ismét örökre elveszett!!!

Angel

Rámentem a kétyire, hogy megszerezzem a Baka múzeumba! Kérlek benneteket, hogy ne licitáljatok ránk! Ma beugrom a levéltárba, hogy beazonosítsam a személyt! Amint van adat, ide kiírom.
Üdv és köszi a megértéseteket!
Angel

Abban, hogy az anyakönyvi hivatalban kideríted, hogy ki volt Répceszemerén 1923-ban a 15. újszülöttként anyakönyvezve.

Stalingrád 10
1911- Répceszemere falu, Csepreg járás, Sopron megye
23 - Születési év 1923
0015 - Anyakönnyvi szám

Répceszemerén vannak kapcsolataim, a területemen van.
Miben tudok segíteni?

/privátban!/

tisztában vagyok azzal, hogy nem csak halottakról kerülhetnek elő cédulák, sőt nagy részük szétdobálva kerül elő, de én nekem azért szomorúak ezek az orosz országból előkerült cédulák mert lehet legközelebb dédnagyapámé kerül elő és árulják a neten és akkor soha nem derül már ki hol nyugszik az öreg, hiába ha csak eldobva találták hiába ha róla szedték le.
azért fájó pont mert az ő emléke miatt kezdtem el ezelőtt jó pár éve a gyűjtést, hogy ezzel is megemlékezzek róla és a hasonlóan járt magyar katonákról.

Hangoljátok össze a licitálást! Egyre ne licitáljatok ketten, úgy könnyebb lesz :-D

Erre én is licitáltam! :) A kétyi már megint fájdalmas, mert tolna megyei. Szekszárdtól tizenegypár kilométerre van.

Angel

Szia Waffen,

Valaki mindig fölém licitál. Az utolsó $4 US-nál kezdődött és $25 US-ért ment el.

Azért teszem fel őket, mert ezek mind ruszkiból jönnek.
A másik, a lyukakról ki lehet nyomozni hogy kik voltak és életbe maradtak e. Eddig csak elveszetteket találtunk.
Ezért is folytatom a figyelést és ha segiteni tudtok esetleg a nyomozásban nagyon örűlnék.
wolf

wolf

A komáromi erődnél a Duna parton ha alacsony a vízállás még most is tudsz szedni de a legtöbb kiadatlan.