Megvettem és elkzedtem olvasni. Szerintem jó könyv, másnak is ajánlom.

Ha tetszik - megosztó. Ha tetszik - hiteles. Ha tetszik - ellenség. Ha tetszik - baráti. És így tovább a végtelenségig...

Mindenkinek lehet (magán)véleménye - s addig jó, míg a "más" álláspontja nem kötelező "rám" nézve.

Az enyém olyasmi, hogy ez az ember maximális kalapemelést érdemel. Nála nélkül nem tudnánk-ismernénk azt, amit. Sem az ostromról, sem a megszállók tevékenységéről, sem a királyi honvédségről. Hangoztatom ezt annak ellenére, hogy olykor szó szerint képtelen vagyok azonosulni az általa leírtakkal.

Viszont e kényelmetlenség arra sarkallja a gondolkodó (intelligens) embert, hogy újra és újra lássa-érezze-tudja-átélje, a világ nem fekete és fehér. Már "ezért" megéri Ungváryt olvasni - a többi meg csak hab a tortán...

A szovjet felet ugyanúgy bírálta (pl. a szovjetek által történt, hidak rombolásáról ill. a fosztogatásokról írt tanulmányában).
Nevét emléktábla fogja hirdetni a halála után.
 

Amennyiben a Veritas-os ügyre tekintek, úgy hasonlóan vélekedhetek én is, de ha a Kitörésben elesett magyar, német katonákra tett kijelentést nézem vagy a "füttyös" akciót veszem elő, úgy nem igazán vagyunk egy platformon, ha lehet ilyen divatosan is fogalmazni. Perszem a vélemény szabad ,  még talán az enyém is ... :)

Ungváry nagyszerű ember. Nem szolgál ki semmilyen politikai erőt, akkor sem, ha a megélhetése kerül veszélybe emiatt.
 

Ungváry urral kapcsolatban egy fura kettőség él bennem.
A könyveit kedvelem, kifejezetten jónak tartom őket, minden egyéb megjelenését, nyilatkozatát, cikkeit sokszor csak fentartásokkal tudom fogadni.
Mindezek okán illetve ellenére, írok a Jézuskának, hozzon nekem egy ilyen könyvet ...