Sztálin arra adott parancsot az egyik leghíresebb szovjet állatorvosnak, hogy emberi spermával termékenyítsen meg nőstény majmokat. A szovjet diktátor igénytelen és fájdalomtűrő katonákat, valamint az ötéves tervhez hiányzó munkaerőt tervezett a félmajom-félemberből. A kísérlet nem sikerült.

A tudományos szocializmus lángeszű atyja a reményei szerint keveset panaszkodó félember-félmajom szörnyetegeket az első ötéves terv nagyívű gazdasági céljainak eléréséhez akarta halálra dolgoztatni. A másik célja a Vörös Hadsereg részére olyan igénytelen és fájdalomtűrő katonák előállítása volt, akik nem sokat kérdeznek, nem sokat gondolkoznak és akiket könnyű bevetni a kommunizmust elszántan építő szovjet nép mindenre elszánt ellenségeivel szemben.

A Moszkvában most nyilvánosságra került, eddig titkosított dokumentumok szerint 1926-ban a Politikai Bizottság elfogadott egy olyan határozatot, amely felkéri a Szovjet Tudományos Akadémiát, hogy „építsen fel” a hadsereg részére egy olyan „élő háborús gépet”, ami a széleskörű biológiai ismeretekkel rendelkező Sztálin utasítása alapján „legyőzhetetlen, fájdalomtűrő, mindennek ellenálló és nem igényes az élelem minőségére”. A nem mindennapi munkát Ilja Ivanov, az 1870-ben született híres szovjet-orosz állatorvos kapta meg, aki 56 éves korára a versenyló-tenyésztés területén szerzett az új feladathoz nélkülözhetetlen tapasztalatokat.

A mindenhez értő szocialista vezér gondolatait tettek követték, és Ivanov 200. 000 dollárral a zsebében egy nyugat-afrikai francia gyarmaton működő, csimpánzok értelmi képességeit kutató állomásra utazott. A jónevű lótenyésztő nem vesztegette idejét, és rövid időn belül emberi spermával három nőstény csimpánzot is teherbe vágott. A majom lányok azonban elszabotálták a terhességet, és az eleve nem sok sikerrel kecsegtető dologból nem lett semmi. A csalódott ondológus szakember tollat ragadott és kétségbeesett levelet írt Kubába Rosalia Abreunak.

Abreu kisasszony a 20-as évek vége felé az első olyan tudományos kutató volt, akinek sikerült a Havanna melletti, Quinta Palatino nevű birtokán emberszabású majmokat fogságban mesterséges úton megtermékenyíteni. Ivanov a levélpapíron elpanaszolta a kudarcba fulladt kísérleteit, és arra kérte Abreut, hogy küldjön neki egy kis friss csimpánz spermát, mert most a változatosság kedvéért fordítva is kipróbálná a dolgot: egy, az utókor számára az iratokban csak szemérmesen „G-nek” hívott önkéntes szovjet proletár leányt akart vele „felcsinálni”. Ivanov ondós terveit azonban kiszimatolta a New York Times kubai tudósítója, és a lapban megjelent sztori óriási felháborodást váltott ki a világon, különösen a vallásos amerikaiak körében.

A spermamester afrikai útjával egyidőben a szovjet elvtársak a PB határozatnak megfelelően Grúziában, Sztálin hazájában is elkerítettek szögesdróttal egy erre a célra szakosodott telepet. Az ember-állat megtermékenyítési kísérletek a Párt utasításainak megfelelően itt is nagy lendülettel és teljes sikertelenséggel folytak. A csalódott Ivanov hazájába visszatérve szomorúan tapasztalta, hogy a grúz telepen sem tudtak előállítani olyan félember-félmajom szovjet újoncokat, akikkel a főnöke elvárásainak megfelelően ki lehetett volna egészíteni a polgárháborúban megritkult vörös armadát.

Az undorító és gusztustalan, minden emberi és erkölcsi normát felrúgó szocialista tudományos kísérleteknek természetesen nem lett semmi eredménye, és a nemzetközi munkásmozgalomban már kibontakozóban lévő emberölési versenyt Mao Ce Tung felbukkanásáig biztosan vezető Sztálin a kor divatjának megfelelően Ivanovot is népbíróság elé állítatta. Öt évet kapott, és egy évvel később, 1932 március 20.-án kazahsztáni száműzetésben, Alma-Ata városában halt meg az auschwitzi náci koncentrációs táborban végzett hasonló mengelei kísérleteket 15 évvel megelőző szovjet „szakember”.

eredeti: http://mno.hu/migr/sztalin-az-ember-es-a-majom-keresztezesevel-kiserlete...
(Forrás: The Scotsman, Encyclopaedia Britannica)